II.Season-Chapter Eleven~Let's go out the two of us...

Halihóóó csajokkk!!! Már alig vártam, hogy legyen időm, és elkezdhessem írni a részt. Amúgy az ötlet vagy fél órával az írás elkezdése előtt jött.. de a lényeg, hogy KÉSZ ! :D Kivételesen nem hétvégén hoztam, mivel városnapok lesznek, és nem lett volna időm írni. Tegnap és ma volt az a nap, amikor volt egy kis szabadidőm. Tegnap elmentünk a testvéremmel tetkót csináltatni.(KÉP)Egy végtelen jel lett mindkettőnknek, ami azt jelzi, hogy örökké kitartunk egymás mellett. Ezzel elment az idő, mivel a mellettünk lévő kisvárosba mentünk csináltatni...Ma meg csak föcire kellett készülni, szóvallllllll ÖRÖM van. Amúgy meg próbálom minnnél hamarabb hozni a részeket, csak folyamatosan próbálunk, meg egy csomó dolog van.. fuu még soha nem voltam így "beosztva". Na de nem untatlak Titeket tovább ;) Jó Olvasást!

-Köszöntöm kedves nézőinket, Victoria Carn vagyok, és a mai nap is az  Everyday life with the stars stúdiójából jelentkezem. Mai vendégeim Harry Styles, és barátnője Hanna Drak-mondta a szőke, 35 év körüli nő, mire a kamera minket kezdett el venni

Hogy hogy is kerültünk ide? Úgy, hogy Harry a turnézáró koncert után, az after-partyn, "enyhén" részeg állapotba közölte velem, hogy előző nap felhívták, és szerepelnünk kéne egy műsorban. Hát kicsit kiakadtam, de hiába veszekedtem volna vele, úgy sem emlékezett volna, szóval hagytam következő napra. 

Először nem akartam belemenni a dologba, de csak az Ő kedvéét csináltam meg. 

A koncert vasárnap volt, a műsort pedig kedden vették fel, szóval eléggé keveset tudtam izgulni. 

-Szia-köszöntünk egyszerre Harry-vel 

-Sziasztok!-köszönt Ő is- Hanna, úgy tudom ez az első hivatalos interjúd. - fordult felém Victoria 

-Igen, eddig még nem szerepeltem egyszer sem a tévében-mondtam kedvesen 

-Elképzelheted milyen volt egész úton.-forgatta meg szemét Harry nevetve 

-Héjj-boxoltam bele vállába

-Na, de ez az igazság-mondta vigyorogva 

-Össze ne vesszetek itt nekem! Szóval, azt mind idáig sötét homály fedi, hogy mikor is találkoztatok először, és hogy hogyan is jöttetek össze?! 

-Mondod vagy mondjam?-néztem Harryre 

-Mondom. Az úgy volt, hogy megdobtam hógolyóval- mondta el tömören Harry a dolgot 

-Megdobtad hógolyóval? És aztán mi történt?

-Karácsony előtt költöztünk Londonba, és én aznap, mikor ideértünk, elmentem sétálni. Előtte esett a hó, és akkor egyszer csak éreztem, hogy megdobtak. Mérgesen hátrafordultam, és Ő állt mögöttem-kezdtem az elejétől 

-De nem direkt volt, a fiúkat akartam eltalálni, de végül Hanna-t találtam el-mondta Harry 

-Akkor még nem tudtam az One Direction létezéséről, mert eléggé magamba forduló személyiség voltam, és nem követtem az akkori trendet. Mondjuk aznap, mikor hazakísért, már fel voltam világosodva-mondtam 

-Megdobott majd hazakísért?-kérdezte a műsorvezető 

-Nem, aztán fél órával találkoztunk a közeli kávézóban, és odajött hozzám, elkezdett velem beszélgetni, én meg még nem ismertem annyira Londont, szóval hazakísért-magyaráztam 

-De hogy-hogy odamentél hozzá? 

-Nem tudom, már akkor megtetszett, mikor hátrafordult. Mivel azon a környéken még nem láttam, gondoltam új itt, vagy csak London másik részéből való. Azt gondoltam, hogy soha többé nem fogom látni a szép szemeit, ami dühösen nézett rám, de mikor megpillantottam a kávézóban rögtön odamentem hozzá. Mondjuk kicsit sem volt barátságos...-kacagott fel végén barátom 

-Igen, mert akkor mérges voltam mindenre-mondtam 

-És te Hanna, te is így éreztél mikor megláttad Őt? 

-Nem, én azt hittem valami strici, vagy nem is tudom, emberrabló- ezen a beszólásomon mindketten jót nevettek- Nem értettem miért jött oda hozzám, meg hogy miért akar hazakísérni, de végül is belementem, mert nem tudtam, hogy hol van a házunk-mondtam 

-Akkor ez nem volt szerelem első látásra?-kérdezte 

-Szerintem semelyikőnk részéről sem. Igaz, hogy Harry elmondása szerint már akkor tetszettem neki, de az, hogy valaki tetszik, és az, hogy valakibe szerelmes vagyok, az két külön dolog. Én pedig barátságot éreztem iránta a következő hetekben-mondtam 

-Értem, és mikor jöttetek össze?-kérdezte 

Harry-vel értetlenül összenéztünk. 

-Nekem fel van írva a naptáramba, de így fogalmam sincs-nevettem fel kínosan 

-Ömm nekem sincs- nézett rám Harry 

-Hogy fogadták a hírt a srácok, hogy az örökös csajozónak barátnője lett?

-Jól, minél hamarabb meg akarták ismerni, és jól kijönnek egymással-mondta Hazza 

-Igen, jól kijövök a fiúkkal, nagyon bolondok, de tudnak komolyak is lenni. Nagyon szeretem őket-mondtam őszintén 

-A rajongók sok dolgot terjesztenek rólatok. Voltak veszekedések miatta?

-Az utóbbi időben tényleg sokat beszélnek a kettőnk kapcsolatáról, és igen, voltak miatta veszekedések, de ezek is csak a szerelmünket erősítik-vallotta Harry

-Én is így gondolom, és próbálunk vele megbirkózni, hogy ne érdekeljenek a pletykák-mondtam 

-Ez teljesen normális, és szerintem nagyon aranyosak vagytok-mosolyodott el Victoria 

-Köszönjük-mondta Harry, mire csak bólintottam

-Hanna! Mit szólsz Harry gyarapodó tetoválásaira? 

-Én úgy vélem, hogy ez teljes mértékben, az Ő dolga, nem szólok bele, hogy mit csinál, és hogy mit varrattat magára. Nekem tetszenek, és az sem érdekelne, ha az egész teste össze lenne tetoválva, én úgy is szeretném, hisz nem a külső számít-fogtam meg barátom kezét 

-Mire készüljenek fel a rajongók? Be lesz az egész tested tetoválva? 

-Nem-nevetett fel- De már gondolatban megvan, hogy mit szeretnék következőleg-mondta 

-És el is mondod?

-Legyen meglepetés- kacsintott a kamerába 

-Rendben, ha nem szeretnéd elárulni, akkor nem. Térjünk át egy másik témára. Milyen volt a turné?

-Szuper, nagyon jó volt látni, hogy mennyi ember gyűlt össze egyes koncerteken, csak azért, hogy minket lássanak-mondta boldogan 

-Úgy hallottam készülőben van már a másik album, tényleg? 

-Igen, már készülnek a dalok, és csak annyit mondhatok, hogy óriásiak lesznek-büszkélkedett 

-És a jövőbe nézve mi a terv kettőtök között? Házasság, vagy esetleg baba?

-Még mindketten nagyon fiatalok vagyunk, nagyon szeretjük egymást, de túl korai lenne a házasság, és a baba is. Egy gyerek nagyon nagy felelősség, Harry szeretne tovább dolgozni a lemezeken, turnézni, én pedig továbbtanulni-mondtam 

-Igen, egyetértek. Számomra a házasság csak egy lap, ami persze még jobban összeköti az embereket, de attól, hogy elveszed feleségül a szerelmed, szerintem nem erősödik meg a szerelem. Viszont ismerem Hann-t, és tudom, hogy legbelül Ő olyan lány, aki szeretne habos-babos, és mindenféle fodros ruhában férjhez menni. Ő miatta végig csinálnám ezt az egész hercehurcát. Szeretem Őt boldognak látni-mondta, mire megöleltem, nem érdekelt, hogy forgott a kamera, magamhoz húztam pár másodpercre 

-Én nagyon sok boldogságot kívánok nektek a továbbiakban, és köszönöm, hogy itt voltatok-mondta nekünk, majd a kamerához fordult- A nézőknek is köszönöm, hogy ma is minket néztek. További szép napot!-kapcsolták ki a kamerát
Még pár percet beszélgettünk az ott lévő stábtagokkal, aztán meg mentünk vissza a parkolóban lévő autóhoz. Kivételesen az én kocsimmal jöttünk, mivel a Harry-é szervizben van, de így is Ő vezet, mert hát fél mellém beülni. A kis szemét. De azért szeretem. Megkaptam tőle, mikor először ült be mellém, hogy Ő nagyon szeret, meg bízik bennem, de azért ne haragudjak már, ha fél egy kicsit. Csak nevetni tudtam rajta, és inkább hagytam, hogy Ő vezessen, mikor jöttünk az interjúra.
-El akarok menni Londonból-mondta, mikor beültünk az autóba
-Hmm?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Csak pár napra. Te meg én, valahova ahol nyugi van- mondta
-És mikor?-kérdeztem
-Most-vágta rá
-De hát nincs is itt ruhánk, meg egyáltalán hova mennénk?
-Csak mennénk céltalanul, még csak dél van, estig akárhova elérhetünk. Ruhát meg majd veszünk-rántotta meg vállát
-A többieknek nem is szólunk? Anyáék? -kérdeztem
-Küldünk sms-t-rántotta elő a telefonját- Én írok a fiúknak, te meg a szüleidnek-mondta

Harry a fiúknak elküldte kör üzenetként hogy : "Elmentünk Hanna-val pár napra, majd valamikor jövünk, na aggódjatok. A telefonjaink ki lesznek kapcsolva." 

Az anyáéknak való üzenetem is ehhez hasonló volt, majd mikor kézbesítette telefonunk, ki is kapcsoltuk.
Csak mentünk egyenesen, na jó, azért balra meg jobbra is. Mikor kiértünk London városából Harry megszólalt.
-Mi lenne, ha Watford-be mennénk? Ma lesz egy focimeccs, holnap meg tovább mennénk valahova-vetette fel
-Oké. Benne vagyok. De milyen meccs is lesz? -kérdeztem
-Foci Hanna, foci-nevetett fel édesen
-Ja. Értem, de ne röhögj ki!-szóltam rá
-Jól van, tudod, hogy szeretlek-tette egyik kezét a combomra

Vagy másfél, óráig utazhattunk, mikor megláttuk a Watford felíratú táblát. Mikor már bent voltunk a városban, észrevettem, hogy sok a zöld terület, az út menti részek is szépek voltak, de a parkok is nagyon gondozottan, tisztán néztek ki.
Megmondva az őszintét fogalmam sem volt milyen focimeccset fogunk nézni, de nem bántam, az volt a lényeg, hogy Harry ott volt velem.
Nem jártam még ebben a városban, szóval új volt nekem. Útközben Harry egy kis felvilágosítást adott hatalmas foci mérkőzések szoktak lenni a Vicarage Road Stadionban. 
Teljesen olyan kis városias hangulatot keltett bennem a látott kép. Az utcán két lány sétál, az egyik bácsi odaint a kapuban álló másik bácsinak, nyugalom van, pár méterig alig látni embereket. na Londonban ilyen nem sokszor van.
Egy külső részhez érkeztünk, mikor Harry megállt a Best Western White House Hotel Watford szállodánál.

Teljesen átlagos hotelnek nézett ki. Kívülről fehérre volt színezve, belülről pedig a recepciós tér halványbarnára volt festve, és nem voltak giccses díszítések sem a falon, minden jól nézett ki.
A szállodában a recepciós férfi elég mogorván fogadott minket, biztos ilyen napja volt, de ami a lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat. A szobánk a második emeleten foglalt helyet. 

Egy franciaágyas szoba, fürdővel, és mellékhelységgel, pont megfelelt a számunkra. Mivel ugye semmi ruha nem volt nálunk, így nem kellett kipakolni, helyette inkább elmentünk sétálni a hotel körül.
Ez a  hotel város külső részén helyezkedett el, ezért a legközelebbi hely is csak egy kilométerre volt. Nem mintha az olyan nagy táv lenne.
Semmi érdekes dolgot nem találtunk a számunkra, így újból autóba ültünk, hogy bemenjünk a nem messze lévő városba. 

II.Season-Chapter Ten~In summary

Az igazat megvallva nem nagyon sajnáltam, hogy el fogok ballagni a gimnáziumból. Kevés volt az a pár hónap amit ott töltöttem, persze jól kijöttem a többiekkel, de úgy hogy száz százalék biztosan fogom tartani a kapcsolatot, az Akin volt. Peter és Steve pedig már a tavaszi szünet után azt tervezték, hogy milyen bulikba fognak menni a nyáron. Hát igen, ők már csak ilyenek maradnak. A lányok többsége meg már a négy év alatt összenőtt társaságukban voltak állandóan. Néha beszélgettünk, meg órákon összedolgoztunk, ha olyan feladat volt, vagy esetleg dolgozatok írása közben súgtunk egymásnak, de semmi több. Még mikor átjöttem a Londoni gimibe, és összejöttünk Harryvel, Debora megharagudott rám, és azóta sem javult a kapcsolatunk. Igazából a tavaszi szünet után már még jobban el voltam foglalva. Április 29.-én napra pontosan, Akin-al együtt sikeresen levizsgáztunk az autóvezetésből, tehát ez már ki volt pipálva. Ezek után jött a húzós, és kemény érettségi. A tételek tanulásával nem is voltam nagy bajban, hisz az évek alatt folyamatosan tanultam, és hajtottam, hogy meglegyek a kitűnő, és ez majdnem mindig sikerült. Két Londoni, és egy New York-i egyetemre is jelentkeztem, mondjuk az igazat megvallva nagyon reménykedtem, hogy ne vegyenek fel az amerikai országban lévőbe. És ha most felmerülne bennetek a kérdés, hogy akkor miért adtam be oda a jelentkezési lapokat, akkor az lenne a válaszom, hogy a szüleim kedvéért.
Mondjuk szerintem ez hülye válasz lenne, de így volt. Az osztályfőnököm ajánlotta be azt az egyetemet, hogy sok esélyem van a felvétel megnyeréséhez. Anyáék erre tök felspanolva jöttek haza, és közölték-igen,már elmúltam tizennyolc éves- hogy muszáj oda is jelentkeznem. Ebből az lett, hogy egy teljes hétig nem szóltam hozzájuk, majd egy hét múlva sírva borultunk egymás nyakába-vagyis én meg anya, apa nem sírt.
Igen, ezt még most is bánom, de egyszerűen annyira felidegesített, mert úgy tűnt, hogy ők akarják megmondani, azt hogy hova jelentkezek. És még azért is dühös voltam, mert New York nagyon messze van Londontól, és Londonban vannak azok az emberek, akik számítanak, és fontosak nekem, és Harry is. Abban egyeztünk meg, hogy oda jelentkezek, de ha felvettek nem muszáj mennem. Még szép.
Ballagásom -amit nagyon-nagyon szűk családi körben,Mila, anya és apa tartottunk- nagyon jól telt, elmentünk egy Párizsba, és ott töltöttünk három napot, persze nem értettem, hogy miért kellett ekkora hajcihő, de a szüleim már csak ilyenek. Elballagásomra egy  Milával egy egyik nap elmentünk egy buliba, ahol rendesen ki tudtam magamból adni a bennem maradt feszültséget amit az érettségi okozott. A vizsgákra visszatérve, jól sikerültek, a vártnál is jobban, négyesek, ötösök lettek. Nagyon izgultam, hogy jól sikerüljön, de azért még jobban ideges voltam ,hogy ki kellett állni egy pár fős tanári kar elé a szóbelin. De végül az is jól ment, voltak kedves, és voltak mogorva tanárok is, hát a kedvesebbek jobban bejöttek.
Akin-ak is jó sikerültek a vizsgái, vagyis ahhoz képest, amennyit tanult rá. A szülei hiába próbálták ráparancsolni, és külön tanárokhoz járatni,  de nagyon ellenkezett. A lányról, akiről mesélt, összejöttek, és azóta már találkoztam is vele, nagyon kedves, és aranyos lány. Mikor elsőnek megláttam személyesen, azt gondoltam, hogy nagyképű és flegma, de kiderült, hogy nem az. Jól kijönnek Akin-al, és láthatóan kezdték megszeretni egymást, de azt, hogy mi lesz velük a később, azt már a jövő árnyéka fedi.

És hogy mi volt ez idők alatt az One Direction-al?
Turnéztak, interjúkat adtak, boldogították a rajongókat, új számokon dolgoztak, és ezek közben még annyira aranyosak is voltak, hogy kikérdezték egyes tételeket tőlem, az pedig úgy volt, hogy átküldtem nekik e-mailbe a dolgokat, és úgy kérdezgettek, mikor volt idejük. Harryvel is megpróbáltunk naponta beszélni, ez általában sikerült, mondjuk volt, hogy elaludtam egy tétel felett, és nem vettem fel, de ezt elnézte nekem. Sajnos a ballagásomon nem tudtak ott lenni-de bele gondolva, hogy mi is lett volna a rajongók miatt, jobb hogy turnéztak.
Nagyon sokat segítettek, mert tartották bennem a lelket, és biztattak is, hogy sikerülni fog, ugyan úgy mint, Mila, Eleanor, Danielle és a szüleim.
Iszonyatosan hiányoztak a fiúk, de legfőképp Harry, és úgy tűnt, hogy soha nem fog eljönni az az idő, amikor újra együtt lehetünk. Végül is eljött, lassan, de el.

Június első napján még csak a kezdetét vette a nyár, de az alsóbb éves diákok már nagyon pörgésben voltak, hogy csak pár napot kell várni, és végre elkezdődik a szünetük. Hát ez az érettségizőkkel nem így volt, mivel mi már májusban letettük a vizsgákat utána pedig értelem szerűen nem kellett bemenni az iskolába.
Viszont én is pörgésben voltam, azért, mert június 3-án a fiúk utolsó koncertje a Londoni O2-es arénában.
Danielle egy brit versenyen volt ez idők alatt, Eleanor pedig a fiúkhoz csatlakozott az utolsó koncert előtt egy héttel.
Épp egyik nap, mikor Mila nálunk volt, kameráztunk a fiúkkal, és szóba hozták, hogy fel kéne fogadni egy takarítót, aki kitakarítja a házukat, mire hazaérnek. Mi a barátnőmmel felajánlottunk, hogy szívesen kitakarítunk. Először nem akartak belemenni, de végülis meggyőztük őket.
Így hát június elsején reggel tíz órakor már Mila-hoz tartottam a kávézóba, csak pár órát kellett ott lennie, mert behívták. A nap kivételesen sütött, jó idő volt, ahhoz képest hogy Londonról van szó.
Pont hogy elindultam mikor a telefonom elkezdett csöngeni.
Anabell volt az. Ő az a lány, akivel a Las Vegas-i gépen találkoztunk(#ha nem emlékeznétek(amelyik részben feltűnik))
Azóta interneten is sokat beszéltünk, meg személyesen is találkozgattunk. Bármennyire is akartuk Harry-vel, hogy összejöjjenek, csak barátok, viszont sokat beszélgettek a turné alatt.
-Szia Bell.
-Helló Hanna, csak azért hívlak, hogy 3-án Londonba megyek a fiúk koncertjére, gondolom te is ott leszel, majd találkozunk?!
-Jajj az tök jó, hogy jössz, és igen, találkozhatunk.
-Rendben, csak ennyit akartam, meg még addig majd beszélünk, most mennem kell, mert a tesóim kikészítenek.
-Okés, szia.

Vigyorogva folytattam tovább az utat Mila munkahelyére, ahol már az ajtóban várt rám.
-Szia-köszöntem neki, majd megöleltem
-Szia-üdvözölt
-Mehetünk? Jaj már annyira fel vagyok dobva, hogy nemsoká láthatom őket-kuncogtam fel
-Ne is mondd-értett velem egyet
A házhoz vezető utat viszonylag hamar megtettük. Gyorsan előkerestem a kulcsot, amit tegnap a srácok egyik embere adott oda, majd egy kis bajlódás után kinyitottam. Minden ugyan úgy volt, ahogy hagyták, szóval senki sem tört be.

-Szerintem kezdjük a szobákkal-mondta Mila
-Okés-egyeztem bele
Minden takarítóeszközt, amit találtunk felcipeltünk az emeletre. Igazából nem volt nagy kosz, csak porosak voltak a dolgok.
A hangfalból egész végig ment a zene, szóval így könnyebben ment a takarítás, egy óra körül álltunk meg fél órát pihenni, aztán pedig ugyanúgy folytattuk.
Délután öt óra fele már az utolsó "simításokat" végeztük a ház kitakarításánál, azért nem volt kis dolog elvégezni, de ki lehetett bírni.

Már a cuccainkat pakoltuk össze, mikor csengettek. Nagyon furcsának találtam, mivel mindenki tudja, hogy a fiúk turnén vannak, aztán pedig egy szomszédra tippeltem.
-Ki lehet az? -kérdeztem Mil-től
-Hát ha kinyitod, akkor biztos megtudjuk-nevetett fel
Gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz, majd a kulcsot elfordítottam benne, és kitártam magam előtt az ajtót.


                                                                  Harry Styles

-De biztos a házban vannak még?-kérdezte Niall
-Niall, fél órája beszéltem Hanna-val, biztos hogy ott vannak-mondtam szemforgatva
A turnébuszban ültünk, és vártuk, hogy megérkezzünk a házunkhoz. Igen, úgy volt, hogy csak 3-án térünk vissza, de gondoltuk meglepjük a lányokat.
Minden titokban ment, nehogy a rajongók szétkürtöljék a közösségi portálokon, hogy Londonban láttak minket.
Mikor végre megérkeztünk örömmel pattantunk ki mindannyian a buszból, majd a csengőhöz mentünk.
Zayn hosszasan megnyomta az ajtó mellett lévő gombot, mind erősen szugerálva figyeltük az ajtót, hogy mikor nyílik már ki. Pár másodperc múlva az zárban elkezdett csörögni a kulcs, majd kinyílt az ajtó, és Hanna-t pillantottuk meg, mögötte Milla-val.
A fejükről le lehetett olvasni, hogy nagyon meglepődtek, és vagy fél percig meg sem szólaltak.
-Ti itt? Az hogy lehet?-értetlenkedett
Válasz helyett csak magamhoz húztam, és szorosan megöleltem, nagyon hiányzott már.
-Meglepetés-kiáltották el magukat a többiek, miközben mi még mindig egymást öltük

Fél óra múlva már a nappaliban ülve beszélgettünk, nagyon jó volt azt érezni, hogy mellettem van Hanna. Míg a többiek egymással voltak elfoglalva, társalogtak, addig mi egymással sustorogtunk.
-Még most sem hiszem el, hogy itt vagytok-bújt hozzám Hann
-Hát pedig muszáj lesz, mert egy ideig biztos nem  megyünk turnézni-mosolyodtam el
-Ahh reméltem is-vigyorgott
-Nagyon hiányoztál, és annyira sajnálom, hogy nem tudtam itt lenni veled, mikor leraktad a vizsgákat, meg a jogsit-simogattam meg arcát
-Már ezt megbeszéltük százszor, hogy nem haragszom-forgatta meg szemeit
-Szeretsz?-kérdeztem
-Tudod, hogy szeretlek-mondta komoly hangnemben-És Te?-kérdezte
-Szeretlek, elmondhatatlanul szeretlek-adtam szájára egy gyors puszit

#Sziasztok! Készülőben van a rész :) a hétvége folyamán biztos hogy fent lesz. Sok TZ-t írtunk a héten, meg még fogunk is, de valahogy megoldom! :D 
További szép napot/estét! ;) 

II.Season-Chapter Nine~We were school leavers, the past year

Sziasztok, hát ez most ilyenre sikerült.. remélem azért nektek elnyeri a tetszéseteket(nem úgy mint nekem:/)

...

-Úr Isten Hanna ne ijesztgess. Most komolyan állapotos vagy?-kapott megrémülten szájához
-Jajj dehogy is te butus-kócoltam össze nevetve a haját
-De biztos nem? Olyan sokat ettél. Mit fognak szólni a szüleid? Harry tudja már? Jobb lenne, ha vennél egy terhességi tesztet-bombázott el kérdésekkel
-Akin, tudom hogy nem vagyok terhes, csak meg akartalak viccelni. De ha ez megnyugtat, Harryvel mindig szoktunk védekezni-kacagtam, majd gyorsan visszavittem a helyére a dobozt
-Rossz vicc volt-morogta
-De most na. Megígérem, hogyha majd egyszer, pár év múlva gyereket szeretnék, előre szólok neked, hogy átbeszéljük a dolgokat-húztam az agyát
-Na jó, hagyjuk ezt a témát. Mi lenne, ha még utoljára a szünetben elmennénk egy nagyot bulizni?
-Ma? -kérdeztem
-Nem, holnap. Szerinted?
-Ja, jól van. Benne vagyok. De csak kettesbe? Nem hívunk még valakiket?
-Milla?-kérdezte
-Ma nem ér rá, sokáig dolgozik-húztam el szám
-Akkor felhívjuk Petert meg Stevet, ők tuti benne lesznek-mondta, majd azonnal tárcsázta a fiúkat
A két barát épp egymásnál voltak, így gyorsan lerendezte Akin, ők pedig gyorsan rávágtak egy egyhangú "igent".
-Mivel még van időnk, így szerintem úgy jó lesz, hogy megvárlak, míg elkészülsz, aztán megyünk hozzánk. Oké?-kérdezte
-Rendben, akkor megyek is, te is gyere fel a szobámba-mondtam, majd együtt felmentünk az emeletre

A szokásos buli előtti teendők, fürdés, hajmosás, fogmosás, hajszárítás, és társai után fehérneműimet felvéve,  törölközőbe csavarva magam visszamentem a szobámba.
Egy fekete koktélruhát vettem fel, hozzá illő magassarkúval, nyakamba aranyszínű nyakláncot akasztottam, és pár karkötőt is raktam fel. Hullámos hajamat kiengedve hagytam, és egy kis alapsminket tettem fel magamra, viszont szemhéjamra került egy kis fekete csillogós szemhéjfesték.
Időközben beszéltem anyával, és Harryvel is. A szüleimnek nagyon jól ment a tárgyalás, és elmondása szerint holnap délután száll fel a gépük. Harry pedig az orromra kötötte, hogy ne igyam le magam a sárga földi, szóval csak mértékkel, jó szórakozást kívánt, majd megkérte, hogy adjam oda a telefonomat Akinak, miszerint beszélni szeretne vele. Így is tettem, de utána hiába kérdeztem Akint, nem árulta el, hogy mit mondott neki a barátom.
Indulás előtt még magamra kaptam egy elegánsabb blézert, mivel a eső lehűtötte kissé a levegőt, nem mintha meleg lett volna.
Miközben én anyával társalogtam addig Akin hívott egy taxit, aki már a kapuban várt minket.




-Sziasztok-köszöntünk Steve-nek és Peternek akik Night Club nevű szórakozóhely előtt vártak ránk
-Téged is látni sztárocska?-kérdezte nevetve Steve
-Haha, nem vagy vicces- forgattam meg szemem, majd megöleltem mind a kettőjüket
-Na indulhat a buli? -kérdezte felpörögve Peter
-Menjünk be-csapta össze tenyerét Akin

Az este folyamán tényleg csak két vodka narancsot ittam, azt is csak a fiúk unszolására. Míg ők az ötödik poharat gurították le, én addig csak az elsőnél tartottam. Ők tényleg komolyan vették azt, hogy ez az utolsó bulijuk az érettségi végéig, mivel addig csakis a tanulásra fognak koncentrálni. Na majd meglátom én azt..
Szerintem ez csak egy gyenge pillanatkor csúszott ki mindhármuk száján, de azért tényleg rendesen odarakták magukat. Igazából nem nagyon tudtam ülve maradni, mivel folyamatosan kellett táncolni valakivel a három srác közül. Más fiúk és fel akartak kérni, de például Peter elküldte a csávót egy melegebb éghajlatra, mondjuk tényleg szívesebben táncoltam vele, mint valami idegen férfival.
Fél három körül úgy éreztem ideje összeszedni a társaságot, így Steve-el az oldalamon a két fiú keresésére indultunk. Mikor megláttam őket rögtön pánikba estem, hogy hogy is fogom őket kiráncigálni innen, mivel állni is alig bírtak a lábukon, de ez Stevere is érvényes volt, ő szorosan belém kapaszkodva jött.
Valahogy, nagy nehezen kibotorkáltam velük, majd hívtam két taxit, mivel Akin nagyon K.O állapotban volt, és ha így látták volna a szülei, szerintem nagyon kiakadtak volna, szóval a telefonjából írtam az anyukájának egy sms-t, hogy ott alszik az egyik haverjánál, persze az ő nevében.
A taxis nagyon kedves ember volt, és segített betenni Steve-t és Peter-t a kocsi hátsó ülésére, majd megígérte nekem, hogy rendben hazaszállítja őket.
Mi is beszálltunk az értünk érkező autóba, Akin az út felénél elaludt, és mikor megérkeztünk alig bírtam felkelteni. A mi taxisofőrünk már nem volt annyira segítőkész, csak azért segített kiszállítani Akint a kocsiból, hogy ő gyorsan elhúzhasson, de hát mit is várunk. Mivel barátom az egész testsúlyával rám nehezedett, így nehézkesen tudtam kinyitna az ajtót. Amint beléptünk a házba Akinra rátört az öklendezés.
Fél órával később már túl volt egy kiadós hányáson, és sikeresen elaludt a kanapén.
Én még gyorsan letusoltam, majd bebújtam az ágyba, de mielőtt még elaludtam volna küldtem egy sms-t Harrynek, hogy sikeresen hazaértünk, és nem ittam le magam, meg hogy szeretem, és jó éjt.
Az elalvás könnyen ment, hiszen nagyon fáradt voltam, és a lábam is fájt a sok tánctól, vagyis a magassarkútól, a felkelés viszont nagyon rosszul sikerült. Tíz óra körül már mocorogni kezdtem, és kipattantak a szemeim. Még vagy fél óráig pihentem, majd erőt vettem magamon, hogy megnézzem mi van a kanapén lévő Akinnal.
Kicsit sem lepődtem meg, mikor megláttam, hogy még alszik, ez várható volt. Halkan, hogy fel ne keltsem a konyhába mentem, majd főztem kávét, és mivel a hasam hangos korgással jelezte, hogy üres, így kikerestem a szekrényből a gabonapelyhet, meg hűtőből a tejet, és azt ettem. Semmi kedvem nem volt, különféle palacsintát, pirítóst, esetleg villásreggelit készíteni. Magamnak amúgy sem csinálnék, Akin meg gondolom nem lesz éhes, szóval semmi értelmét nem láttam.
Jóval elmúlt dél, amikor Akin felkelt, addig én a szobámban szorgoskodtam, vagyis próbáltam rendet rakni, már amennyire ment.
-Reggelt-köszönt kómásan
-Dél is elmúlt, de azért neked is jó reggelt- ültem le mellé vigyorogva
-Az este...-kezdte
-Nagyon kiütötted magad, és jobbnak láttam, ha itt alszol, gondolom nem akartad, hogy a szüleid így lássanak, szóval írtam nekik egy sms-t-mondtam
-Köszönöm-biccentett
-Nincs mit. Főztem kávét, mindjárt megmelegítem? Esetleg kérsz valamit enni? -álltam fel
-Csak kávé, más nem menne le a torkomon-nyögött fel
-Gondoltam, azonnal hozom-mondtam, majd a kávéért siettem, gyorsan megmelegítettem, majd vittem is neki

Miután kijózanodott úgy érezte ideje hazamenni, én hiába ajánlottam fel, hogy megfürödhet, ő inkább csak parfümöt kért, így rányomtam egy liter női parfümöt. Nem mintha ezzel el tudta volna fend az alkohol szagot, de mindegy. A sofőrje felhívása után, nemsokkal dudáltak, ami azt jelezte, hogy megérkezett.
-Én asszem ma végigalszom a napot, szóval majd valamikor beszélünk-mondta az ajtóban
-Tudod mondtad, hogy vasárnap elmennénk vezetni. Csak azt szeretném mondani, hogy nem jó, mert anyáékkal akarom tölteni a napot, tudod akkor érnek haza...-magyaráztam
-Rendben-mondta két ásítás között
-Akkor szia-köszöntem el, majd visszamentem a házba
Szerintem kicsit sem érdekelte, a vasárnap, de azért elmondtam, hogy emlékezni fog e rá, az már más dolog.

II.Season.-Chapter Eight~Akinnal and fatigues of a day

Azt a napot, amelyiken a fiúk tovább mentek a következő koncertállomásra végig sírtuk Mill-el. Lehet szánalmasnak hangzik, de így volt, nagyon hiányoztak nekünk a fiúk. Millatól megtudtam, hogy nagyon jól sikerült a randijuk Zaynel, összejöttek, de majd csak a turné után fogják nyilvánossá tenni a dolgot. Másnap, azaz pénteken Mill korán reggel már elment, mivel dolgoznia kellett, ezért úgy gondoltam meglátogatom Akint. Tweetjei-ből ítélve épp otthon lazult egy fergeteges buli után. Tizenegy óra lehetett, mikor felöltöztem, és rendbe szedtem a fejem, a telefonom elkezdett csörögni. A kijelzőn a Harry név villogott, azonnal a fülemhez emeltem a készüléket.
Nem tudtunk sokat beszélni, de attól a két perctől már feldobódott a napom. Tegnap este Liverpool-ban koncerteztek, és nagyon jó volt a hangulat, ahogy elmondta, de szerintem bárhol jó a hangulat, ha Ők ott vannak. Aztán le kellett raknunk, mivel megérkeztek az interjú helyszínére.
Miután befejeztem a Harryvel való beszélgetést hívtam egy taxit, ami tíz perc után meg is érkezett. Nemsoká Akinék rezidenciája előtt parkolt le az autó.
Becsengetésem után pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és az egyik, számomra ismeretlen 25 éves körüli nő nyitott ajtót, rajta volt az az egyenruha, amit az itt dolgozók szoktak viselni, így azt következtettem le, hogy Ő lépett Mary helyébe.
-Miben segíthetek? kérdezte unott hangon
-Szia. Akint keresem -mondtam kedvesen
-Az Úr jelenleg pihen, és nem fogad látogatókat-húzta ki magát
-Szólnál neki? kérdeztem még udvariasan
-Mint mondtam Akin úr megkért rá, hogy ne zavarja senki, mert nagyon fáradt. Jöjjön vissza később- csapta be az ajtót, de én lábammal meg akadályoztam
-Akin nagyon jó barátom, biztos nem fog veszekedni, hogy felengedsz hozzá! morogtam
-Nem fogok az állásommal szórakozni, ha Akin úr megkért rá, hogy senkit ne engedjek fel, akkor senkit nem fogok felengedni hozzá-kiabálta nagy hangerővel, hogy szinte megsüketültem
Akkor már bántam, hogy szó nélkül jöttem ide...
-Megértem, hogy magácskát eltartják, de nekem dolgoznom kell, hogy meg tudjak élni-zendített rá újból
-Jó, nyugalom, most felhívom Akint, és ha tényleg pihenni akar, akkor elmegyek-mondtam, majd telefonomért nyúltam, de ekkor lábdobogást jött meg a lépcső felől
-Mi ez az ordibálás, zeng az egész ház-hallottam meg Akin hangját
-Ez a hölgy nem akarja megérteni, hogy maga pihenni kíván-mutatott rám, mire Akin rám nézett, és elvigyorodott
-Ő sosem zavar-mondta barátom, majd odajött, és szorosan magához ölelt
-Hát rendben-mondta a csak, majd a konyha felé vette az irányt

-Gyere, menjünk fel a szobámba, ja és bocsi az előbbiért, Fernanda komolyan veszi a munkáját- mondta
-Semmi baj, csak kicsit meglepődtem mikor elkezdett üvöltözni- nevettem fel
Időközben felértünk a szobájába, majd mindketten helyet foglaltunk, Ő az ágyra ült fel, én pedig az egyik fotelba helyezkedtem el.
-És mi szél hozott erre? -Félre ne értsd, hiányoztál, csak azt hittem, hogy ma otthon maradsz, és telesírod a házat-nevetett fel ördögien
-Hmmm?-húztam fel szemöldököm
-Az Ond Direction elhagyta London-t -fejezte ki magát színpadiasan
-Áhh, de jól értesült vagy-nevettem fel
-Hát muszáj volt olvasnom azokat az internetes cikkeket, twitteren és facebookon, ami rólad és róluk szól, mert különben azt hittem volna, hogy maghaltál, mivel úgy látszik nem ismered a telefont-grimaszolt gúnyosan
-Bocsáss meg Akin, de összejött minden-sóhajtottam nagyot
-Na mesélj, mi volt-csapta össze tenyerét-nem mintha nem tudnám, de gondolom ki akarod önteni a szíved egy jó barátnak- mondata végén rájöttem, hogy Akin milyen bölcs lett ebben a pár napban

Elmeséltem mindent, az elejétől a végéig. Hogy milyen volt Las Vegas-ban, meg Holmes Chapel-ben, milyen Harry családja, akkor arról az újságrészletről is beszéltünk, amin az egyik barátjával vagyok rajta.
Elmondása szerint a haverja nagyot nézett, mikor az anyukája bevitte a szobájába az újságot, hogy benne van. Először el sem akarta hinni, aztán rájött tényleg én vagyok az egyik One Direction fiú barátnője. Hát igen, nem úgy szoktam bemutatkozni, hogy: "Szia, Hanna Drak vagyok, Harry Styles barátnője". Bár ez kicsit sem lenne képmutatás...áhh dehogy.
-Így nagyjából ennyi, de most te jössz. Mit csináltál a szünetben, bulizáson kívül? kérdeztem
-Nehogy azt hidd, hogy minden nap voltam bulizni. Volt, hogy egyik nap kihagytam-jegyezte meg nevetve-Ömm valamelyik nap elkezdtem átnézni az egyik történelem tételt, de mikor a második oldalnál jártam, kaptam egy telefont Peter-től, hogy mennek bulizni, és hogy én is menjek, szóval így abba maradt a tétel tanulás. Aztán még meg ismeretem egy lányt, és vele voltam kétszer randizni. Nagyon jó csaj, ha lesz belőle valami, majd bemutatom. És körülbelül ennyi. Ja, meg szinte minden nap végighallgattam anyámék prédikációját, hogy mennyit bulizok, meg tanulnom kéne, mert megbukok az érettségin, és Ők nem akarnak miattam szégyenkezni-fejezte be
-Értem. És láthatok képet arról a bizonyos lányról? Mesélsz róla?- kérdeztem
-Igen-bólintott, majd laptopjáért nyúlt, elkezdett rajta pötyögni valamit, aztán felém fordította
Egy szőke, csinos, nagy keblekkel megáldott nő nézett vissza rám a képernyőről, kedves lánynak tűnt.
-Nagyon csinos. Hogy hívják? Hol ismerted meg? -kérdezősködtem
-Bess, és egy buliban ismertem meg, eléggé be voltam rúgva, és hát khömm rányomultam. Aznap este az egyik haveromnál aludtam. Reggel mikor lementünk a konyhába reggelizni, Ő is ott volt. Kiderült, hogy Adam haverom unokahúga, égett a fejem rendesen. Elkezdtünk beszélgetni, aznap este bekövetett, majd rám írt. Voltunk moziba, meg elvittem kajálni is, sokat megtudtam róla. 16 éves, de korához képest nagyon érezz a gondolkodása. Komoly tervei vannak a jövővel szemben, sebész szeretne lenni- mesélte
-Úgy vélem ez a Bess jó hatással van rád. Komolyan neked is érettebb lett a gondolkozásod ebben a pár napban, amíg nem láttalak-nevettem el magam
-Hát kösz-boxolt bele vállamba
-De most komolyan. Mikor ismerhetem meg?-kérdezem
-Majd, valamikor- mondta szem forgatva
-Na, csak tudni akarom, hogy kivel  is áll szembe az én barátom-mondtam komoly hangnemben
-Értem-bólintott Ő is ugyan olyan komolysággal, ám nem bírtuk sokáig, mindketten elröhögtük magunkat
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdeztem
-Mire gondolsz? -húzta fel szemöldökét
-Hát elmehetnénk moziba, vagy sétálni. Csak hogy ne unatkozzunk-rántottam meg vállam
-Akkor mi lenne, ha először elmennénk ebédelni, azután moziba, és a film után sétálni?-sorolta
-Benne vagyok-mosolyodtam el
Akin még gyorsan átöltözött, majd indultunk is, a sofőrje már a kapuban várt minket. Most valami angol ember furikázott minket, így értettem, hogy mit beszél.
Nemsoká megérkeztünk egy puccos étterembe, gyorsan végignéztem magamon, és leesett, hogy ehhez az étteremhez kicsit ki kellett volna öltözni.
-Ömm most komoly így menjünk be?-mutattam végig magamon
-Nyugi már, apám barátja a főnök-fogta meg karom, majd behúzott a nagy épületbe

Belülről szép volt, de nekem kicsit giccsesnek nézett ki. Bent az emberek mit sem figyelve ránk ették az ebédjüket. Akin csak biccentett az ajtóban álló pincérnek, majd hátra mentünk. Barátom már jól ismerhette a járást, mivel nagyon otthonosan mozgott. A pult mögött álló lányok is csak mosolyogva intettek neki.
Valami iroda helyiségbe felé mentünk be, majd egy nagy, fekete ajtón Akin bekopogott.
Végül is tényleg nagyon finomakat kóstolhattunk meg az étteremben, és-mint kiderült-Akin keresztapja nagyon jó fej volt. Eleinte azt hitte, hogy járunk, de mondtuk, hogy csak barátok vagyunk. Sokan nem hisznek a fiú és lány barátságban, de igen is van.
Ő neki alakulnak a dolgok Bess-el, nekem pedig ott van Harry, én mindig is így vélekedtem. És amúgy is, én rá úgy tekintek, mintha a bátyám lenne, ő pedig elmondása szerint, mintha a húga lennék.
Visszatérve Akin keresztapjára, első látásra nem is gondolná az ember, hogy az öltönyös, komor arcú férfi leül velünk ebédelni, és ott hülyéskedik majd.
-Gyertek máskor is-intett az étterem ajtajából, majd mielőtt bármit is mondhattunk volna távozott
Gyorsan visszaültünk az autóba, majd egyenesen a mozihoz mentünk. Útközben Akin előkapta a telefonját, hogy megnézhesse milyen filmek fognak kezdődni mikor odaérünk. Mivel ugye a plázában volt a mozi, a harmadik emeleten, így felmentünk a mozgólépcsővel oda. Világ életemben imádtam mozgólépcsőzni, meg liftezni is, de ez már más téma. Arra az időpontra, mikor ott voltunk ezek a filmek estek: Az utolsó léghajlító, na ezt végkép nem akartam megnézni, sosem szerettem az ilyen misztikus, csodába illő történeteket, ami teljesen meseszerű. Volt még a LOL, amit egyébként már nagyon sokszor láttam, így ez is kiesett. A Csillagok Háborúja 7 is ekkortájt ment, erre a véleményem ugyan az, mint az elsőre, szóval ez sem.
Az utolsó film, amit nézhettünk, és nem két múlva kezdődik, az A fekete ruhás nő volt. Akin amint meglátta rögtön rávágta, hogy ezt meg kell nézni.
 Harry Potterből a Daniel Radcliffe(Harry) játszotta benne a főszerepet. Az elején az Edward korszakban járunk, ahol három kislány játszik egy házban, később megjelenik egy fekete ruhás nő, aztán a gyerekek transz-szerű állapotba kerülve kiugranak az ablakon. Ezután Londonba kerül a történet, egy ügyvédet megbíznak, hogy eladja az egyik brit faluban lévő házat. Az egész  történet a fekete ruhás nőn alapszik.
Elég félelmetes volt, de azért ki lehetett bírni.
Az idő már három óra fele járhatott, mikor kikerültünk a plázából, Akin már az érkezésünkkor hazaküldte a sofőrt, szóval elindultunk sétálni. A plázától nem messze, az egyik parkban kezdtünk el sétálni. Mikor Akin felhozta a vezetés témát, azonnal eszembe jutott, hogy alig két hét múlva lesz a vezetési vizsgám, de nem csak nekem, hanem neki is, mivel egy helyen és egy időben kezdtük el letenni. Így megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk gyakorolni London szélére, ahol ugye nem járnak rendőrök.
-Na szóval pont ott ment el a kocsis, mikor-kezdte Akin, aztán pedig egy nagy csattanás, és az eső máris elkezdett esni
Egymásra néztünk, aztán mindketten elkezdtünk futni, de nem csak mi, hanem az összes ember valami menedéket keresett az eső elől. Volt aki már rutinszerűen húzta elő táskájából az esernyő, hát igen, minden London és környékein élő emberek már hozz vannak szokva az esőhöz.
Egy bolt előtt lévő terasz alá húzódtunk be.
-Menjünk hozzánk, öt perc és odaérünk -mondtam
-Most komoly az esőben akarsz menni ?-kérdezte
-Már úgy is megáztunk-rántottam meg a vállam, majd kihúztam az esőbe
Útközben nem beszéltünk, inkább csak arra figyeltünk, hogy a lehető leghamarabb hazaérjünk. Mikor megérkeztünk a házhoz, gyorsan kinyitottam az ajtót, majd bementünk rajta.
-Mielőtt megfáznánk menjünk el tusolni, te mehetsz, a lentibe, a szekrénybe találsz törölközőt-mondtam Akinnak
-És szerinted a vizes ruháimat vegyem vissza?-kérdezte
-Harrynek van itt pár ruhája, az biztos jó lesz-vontam vállat
-Most komolyan azt akarod, hogy a pasid ruháját vegyem fel?-húzta fel szemöldökét
 -Mert ? kérdeztem vissza
-Hát ez olyan furcsa-mondta

Akin végül apa egyik szabadidőét vette fel, mivel nem volt hajlandó Harry ruháját hordani, azt mondta, hogy az nagyon furcsa lenne, meg ha Hazza megtudná, meg is ölné. Na inkább nem is vitatkoztam vele. Mindketten elmentünk megszárítkozni, amivel fél óra alatt kész is lettünk.

-Kérsz valamit enni?-kérdeztem a távirányítót nyomogató Akintól
-Nem, még mindig tele vagyok az ebéd óta- nevetett fel
-Ohh én olyan éhes vagyok-álltam fel a kanapéról
-Akkor egyél- biccentett, majd tovább nézte a tévét
-Hát eszek is-mondtam, majd a konyhába mentem, ahol kinyitottam a hűtőt
Sok keresgélés után,  diós jégkrémet vettem ki a fagyasztóból, majd egy kanál társaságában visszamentem barátomhoz a nappaliba. A kanalat először Akin felé toltam, jelezve ezzel, hogy kér e, de csak megrázta a fejét, hogy nem.
-Te aztán éhes lehettél-nevetett fel Akin, miután elfogyasztottam a fél doboz jégkrémet, és épp visszavinni készültem a helyére
-Az! Biztos terhes vagyok-mondtam rémült arccal, mire Akin tágra nyílt szemekkel jutalmazott

Részlet

Sziasztok! Még sosem jelentkeztem részlettel, de most ezt láttam a legjobbnak. A részt csak félig sikerült megírni. Az iskolában is sokat kellett tanulni, most meg azért nem tudom megírni, mert holnap délelőtt a barátnőmmel találkozok(nem lesz suli,mivel kirándulnak a többiek, én meg nem mentem), délután meg utazunk a 200-300 km-re lévő rokonokhoz, mert az unokatesóm ballag. Mivel a Mamámnál leszünk a legtöbbet, így nem tudok majd képhez ülni, és wifi sem lesz(áhh meg fogok halnniiii:D na jóó nem ).Vasárnap jövünk vissza, de szerintem akkor tudom még felrakni a részt, így hétfő és kedd környékén várható :$ 
Addig is csóók ;) :*




"-Megértem, hogy magácskát eltartják, de nekem dolgoznom kell, hogy meg tudjak élni-zendített rá újból
-Jó, nyugalom, most felhívom Akint, és ha tényleg pihenni akar, akkor elmegyek-mondtam, majd telefonomért nyúltam, de ekkor lábdobogást jött meg a lépcső felől
-Mi ez az ordibálás, zeng az egész ház-hallottam meg Akin hangját
-Ez a hölgy nem akarja megérteni, hogy maga pihenni kíván-mutatott rám, mire Akin rám nézett, és elvigyorodott
-Ő sosem zavar-mondta barátom, majd odajött, és szorosan magához ölelt
-Hát rendben-mondta a csak, majd a konyha felé vette az irányt

-Gyere, menjünk fel a szobámba, ja és bocsi az előbbiért, Fernanda komolyan veszi a munkáját- mondta
-Semmi baj, csak kicsit meglepődtem mikor elkezdett üvöltözni- nevettem fel
Időközben felértünk a szobájába, majd mindketten helyet foglaltunk, Ő az ágyra ült fel, én pedig az egyik fotelba helyezkedtem el.
-És mi szél hozott erre? -Félre ne értsd, hiányoztál, csak azt hittem, hogy ma otthon maradsz, és telesírod a házat-nevetett fel ördögien
-Hmmm?-húztam fel szemöldököm
-Az Ond Direction elhagyta London-t -fejezte ki magát színpadiasan
-Áhh, de jól értesült vagy-nevettem fel
-Hát muszáj volt olvasnom azokat az internetes cikkeket, twitteren és facebookon, ami rólad és róluk szól, mert különben azt hittem volna, hogy maghaltál, mivel úgy látszik nem ismered a telefont-grimaszolt gúnyosan
-Bocsáss meg Akin, de összejött minden-sóhajtottam nagyot
-Na mesélj, mi volt-csapta össze tenyerét-nem mintha nem tudnám, de gondolom ki akarod önteni a szíved egy jó barátnak- mondata végén rájöttem, hogy Akin milyen bölcs lett ebben a pár napban

Elmeséltem mindent, az elejétől a végéig. Hogy milyen volt Las Vegas-ban, meg Holmes Chapel-ben, milyen Harry családja, akkor arról az újságrészletről is beszéltünk, amin az egyik barátjával vagyok rajta.
Elmondása szerint a haverja nagyot nézett, mikor az anyukája bevitte a szobájába az újságot, hogy benne van. Először el sem akarta hinni, aztán rájött tényleg én vagyok az egyik One Direction fiú barátnője. Hát igen, nem úgy szoktam bemutatkozni, hogy: "Szia, Hanna Drak vagyok, Harry Styles barátnője". Bár ez kicsit sem lenne képmutatás...áhh dehogy.
-Így nagyjából ennyi, de most te jössz. Mit csináltál a szünetben, bulizáson kívül? kérdeztem
-Nehogy azt hidd, hogy minden nap voltam bulizni. Volt, hogy egyik nap kihagytam-jegyezte meg nevetve-Ömm valamelyik nap elkezdtem átnézni az egyik történelem tételt, de mikor a második oldalnál jártam, kaptam egy telefont Peter-től, hogy mennek bulizni, és hogy én is menjek, szóval így abba maradt a tétel tanulás. Aztán még meg ismeretem egy lányt, és vele voltam kétszer randizni. Nagyon jó csaj, ha lesz belőle valami, majd bemutatom. És körülbelül ennyi. Ja, meg szinte minden nap végighallgattam anyámék prédikációját, hogy mennyit bulizok, meg tanulnom kéne, mert megbukok az érettségin, és Ők nem akarnak miattam szégyenkezni-fejezte be
-Értem. És láthatok képet arról a bizonyos lányról? Mesélsz róla?- kérdeztem
-Igen-bólintott, majd laptopjáért nyúlt, elkezdett rajta pötyögni valamit, aztán felém fordította
Egy szőke, csinos, nagy keblekkel megáldott nő nézett vissza rám a képernyőről, kedves lánynak tűnt.
-Nagyon csinos. Hogy hívják? Hol ismerted meg? -kérdezősködtem
-Bess, és egy buliban ismertem meg, eléggé be voltam rúgva, és hát khömm rányomultam. Aznap este az egyik haveromnál aludtam. Reggel mikor lementünk a konyhába reggelizni, Ő is ott volt. Kiderült, hogy Adam haverom unokahúga, égett a fejem rendesen. Elkezdtünk beszélgetni, aznap este bekövetett, majd rám írt. Voltunk moziba, meg elvittem kajálni is, sokat megtudtam róla. 16 éves, de korához képest nagyon érezz a gondolkodása. Komoly tervei vannak a jövővel szemben, sebész szeretne lenni- mesélte
-Úgy vélem ez a Bess jó hatással van rád. Komolyan neked is érettebb lett a gondolkozásod ebben a pár napban, amíg nem láttalak-nevettem el magam
-Hát kösz-boxolt bele vállamba
-De most komolyan. Mikor ismerhetem meg?-kérdezem
-Majd, valamikor- mondta szem forgatva
-Na, csak tudni akarom, hogy kivel  is áll szembe az én barátom-mondtam komoly hangnemben
-Értem-bólintott Ő is ugyan olyan komolysággal, ám nem bírtuk sokáig, mindketten elröhögtük magunkat
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdeztem
-Mire gondolsz? -húzta fel szemöldökét
-Hát elmehetnénk moziba, vagy sétálni. Csak hogy ne unatkozzunk-rántottam meg vállam
-Akkor mi lenne, ha először elmennénk ebédelni, azután moziba, és a film után sétálni?-sorolta 
-Benne vagyok-mosolyodtam el
Akin még gyorsan átöltözött, majd indultunk is, a sofőrje már a kapuban várt minket. Most valami angol ember furikázott minket, így értettem, hogy mit beszél.
Nemsoká megérkeztünk egy puccos étterembe, gyorsan végignéztem magamon, és leesett, hogy ehhez az étteremhez kicsit ki kellett volna öltözni. 
-Ömm most komoly így menjünk be?-mutattam végig magamon
-Nyugi már, apám barátja a főnök-fogta meg karom, majd behúzott a nagy épületbe

Belülről szép volt, de nekem kicsit giccsesnek nézett ki. Bent az emberek mit sem figyelve ránk ették az ebédjüket. Akin csak biccentett az ajtóban álló pincérnek, majd hátra mentünk. Barátom már jól ismerhette a járást, mivel nagyon otthonosan mozgott. A pult mögött álló lányok is csak mosolyogva intettek neki. 
Valami iroda helyiségbe felé mentünk be, majd egy nagy, fekete ajtón Akin bekopogott..."