II.Season-Chapter Eleven~Let's go out the two of us...

Halihóóó csajokkk!!! Már alig vártam, hogy legyen időm, és elkezdhessem írni a részt. Amúgy az ötlet vagy fél órával az írás elkezdése előtt jött.. de a lényeg, hogy KÉSZ ! :D Kivételesen nem hétvégén hoztam, mivel városnapok lesznek, és nem lett volna időm írni. Tegnap és ma volt az a nap, amikor volt egy kis szabadidőm. Tegnap elmentünk a testvéremmel tetkót csináltatni.(KÉP)Egy végtelen jel lett mindkettőnknek, ami azt jelzi, hogy örökké kitartunk egymás mellett. Ezzel elment az idő, mivel a mellettünk lévő kisvárosba mentünk csináltatni...Ma meg csak föcire kellett készülni, szóvallllllll ÖRÖM van. Amúgy meg próbálom minnnél hamarabb hozni a részeket, csak folyamatosan próbálunk, meg egy csomó dolog van.. fuu még soha nem voltam így "beosztva". Na de nem untatlak Titeket tovább ;) Jó Olvasást!

-Köszöntöm kedves nézőinket, Victoria Carn vagyok, és a mai nap is az  Everyday life with the stars stúdiójából jelentkezem. Mai vendégeim Harry Styles, és barátnője Hanna Drak-mondta a szőke, 35 év körüli nő, mire a kamera minket kezdett el venni

Hogy hogy is kerültünk ide? Úgy, hogy Harry a turnézáró koncert után, az after-partyn, "enyhén" részeg állapotba közölte velem, hogy előző nap felhívták, és szerepelnünk kéne egy műsorban. Hát kicsit kiakadtam, de hiába veszekedtem volna vele, úgy sem emlékezett volna, szóval hagytam következő napra. 

Először nem akartam belemenni a dologba, de csak az Ő kedvéét csináltam meg. 

A koncert vasárnap volt, a műsort pedig kedden vették fel, szóval eléggé keveset tudtam izgulni. 

-Szia-köszöntünk egyszerre Harry-vel 

-Sziasztok!-köszönt Ő is- Hanna, úgy tudom ez az első hivatalos interjúd. - fordult felém Victoria 

-Igen, eddig még nem szerepeltem egyszer sem a tévében-mondtam kedvesen 

-Elképzelheted milyen volt egész úton.-forgatta meg szemét Harry nevetve 

-Héjj-boxoltam bele vállába

-Na, de ez az igazság-mondta vigyorogva 

-Össze ne vesszetek itt nekem! Szóval, azt mind idáig sötét homály fedi, hogy mikor is találkoztatok először, és hogy hogyan is jöttetek össze?! 

-Mondod vagy mondjam?-néztem Harryre 

-Mondom. Az úgy volt, hogy megdobtam hógolyóval- mondta el tömören Harry a dolgot 

-Megdobtad hógolyóval? És aztán mi történt?

-Karácsony előtt költöztünk Londonba, és én aznap, mikor ideértünk, elmentem sétálni. Előtte esett a hó, és akkor egyszer csak éreztem, hogy megdobtak. Mérgesen hátrafordultam, és Ő állt mögöttem-kezdtem az elejétől 

-De nem direkt volt, a fiúkat akartam eltalálni, de végül Hanna-t találtam el-mondta Harry 

-Akkor még nem tudtam az One Direction létezéséről, mert eléggé magamba forduló személyiség voltam, és nem követtem az akkori trendet. Mondjuk aznap, mikor hazakísért, már fel voltam világosodva-mondtam 

-Megdobott majd hazakísért?-kérdezte a műsorvezető 

-Nem, aztán fél órával találkoztunk a közeli kávézóban, és odajött hozzám, elkezdett velem beszélgetni, én meg még nem ismertem annyira Londont, szóval hazakísért-magyaráztam 

-De hogy-hogy odamentél hozzá? 

-Nem tudom, már akkor megtetszett, mikor hátrafordult. Mivel azon a környéken még nem láttam, gondoltam új itt, vagy csak London másik részéből való. Azt gondoltam, hogy soha többé nem fogom látni a szép szemeit, ami dühösen nézett rám, de mikor megpillantottam a kávézóban rögtön odamentem hozzá. Mondjuk kicsit sem volt barátságos...-kacagott fel végén barátom 

-Igen, mert akkor mérges voltam mindenre-mondtam 

-És te Hanna, te is így éreztél mikor megláttad Őt? 

-Nem, én azt hittem valami strici, vagy nem is tudom, emberrabló- ezen a beszólásomon mindketten jót nevettek- Nem értettem miért jött oda hozzám, meg hogy miért akar hazakísérni, de végül is belementem, mert nem tudtam, hogy hol van a házunk-mondtam 

-Akkor ez nem volt szerelem első látásra?-kérdezte 

-Szerintem semelyikőnk részéről sem. Igaz, hogy Harry elmondása szerint már akkor tetszettem neki, de az, hogy valaki tetszik, és az, hogy valakibe szerelmes vagyok, az két külön dolog. Én pedig barátságot éreztem iránta a következő hetekben-mondtam 

-Értem, és mikor jöttetek össze?-kérdezte 

Harry-vel értetlenül összenéztünk. 

-Nekem fel van írva a naptáramba, de így fogalmam sincs-nevettem fel kínosan 

-Ömm nekem sincs- nézett rám Harry 

-Hogy fogadták a hírt a srácok, hogy az örökös csajozónak barátnője lett?

-Jól, minél hamarabb meg akarták ismerni, és jól kijönnek egymással-mondta Hazza 

-Igen, jól kijövök a fiúkkal, nagyon bolondok, de tudnak komolyak is lenni. Nagyon szeretem őket-mondtam őszintén 

-A rajongók sok dolgot terjesztenek rólatok. Voltak veszekedések miatta?

-Az utóbbi időben tényleg sokat beszélnek a kettőnk kapcsolatáról, és igen, voltak miatta veszekedések, de ezek is csak a szerelmünket erősítik-vallotta Harry

-Én is így gondolom, és próbálunk vele megbirkózni, hogy ne érdekeljenek a pletykák-mondtam 

-Ez teljesen normális, és szerintem nagyon aranyosak vagytok-mosolyodott el Victoria 

-Köszönjük-mondta Harry, mire csak bólintottam

-Hanna! Mit szólsz Harry gyarapodó tetoválásaira? 

-Én úgy vélem, hogy ez teljes mértékben, az Ő dolga, nem szólok bele, hogy mit csinál, és hogy mit varrattat magára. Nekem tetszenek, és az sem érdekelne, ha az egész teste össze lenne tetoválva, én úgy is szeretném, hisz nem a külső számít-fogtam meg barátom kezét 

-Mire készüljenek fel a rajongók? Be lesz az egész tested tetoválva? 

-Nem-nevetett fel- De már gondolatban megvan, hogy mit szeretnék következőleg-mondta 

-És el is mondod?

-Legyen meglepetés- kacsintott a kamerába 

-Rendben, ha nem szeretnéd elárulni, akkor nem. Térjünk át egy másik témára. Milyen volt a turné?

-Szuper, nagyon jó volt látni, hogy mennyi ember gyűlt össze egyes koncerteken, csak azért, hogy minket lássanak-mondta boldogan 

-Úgy hallottam készülőben van már a másik album, tényleg? 

-Igen, már készülnek a dalok, és csak annyit mondhatok, hogy óriásiak lesznek-büszkélkedett 

-És a jövőbe nézve mi a terv kettőtök között? Házasság, vagy esetleg baba?

-Még mindketten nagyon fiatalok vagyunk, nagyon szeretjük egymást, de túl korai lenne a házasság, és a baba is. Egy gyerek nagyon nagy felelősség, Harry szeretne tovább dolgozni a lemezeken, turnézni, én pedig továbbtanulni-mondtam 

-Igen, egyetértek. Számomra a házasság csak egy lap, ami persze még jobban összeköti az embereket, de attól, hogy elveszed feleségül a szerelmed, szerintem nem erősödik meg a szerelem. Viszont ismerem Hann-t, és tudom, hogy legbelül Ő olyan lány, aki szeretne habos-babos, és mindenféle fodros ruhában férjhez menni. Ő miatta végig csinálnám ezt az egész hercehurcát. Szeretem Őt boldognak látni-mondta, mire megöleltem, nem érdekelt, hogy forgott a kamera, magamhoz húztam pár másodpercre 

-Én nagyon sok boldogságot kívánok nektek a továbbiakban, és köszönöm, hogy itt voltatok-mondta nekünk, majd a kamerához fordult- A nézőknek is köszönöm, hogy ma is minket néztek. További szép napot!-kapcsolták ki a kamerát
Még pár percet beszélgettünk az ott lévő stábtagokkal, aztán meg mentünk vissza a parkolóban lévő autóhoz. Kivételesen az én kocsimmal jöttünk, mivel a Harry-é szervizben van, de így is Ő vezet, mert hát fél mellém beülni. A kis szemét. De azért szeretem. Megkaptam tőle, mikor először ült be mellém, hogy Ő nagyon szeret, meg bízik bennem, de azért ne haragudjak már, ha fél egy kicsit. Csak nevetni tudtam rajta, és inkább hagytam, hogy Ő vezessen, mikor jöttünk az interjúra.
-El akarok menni Londonból-mondta, mikor beültünk az autóba
-Hmm?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Csak pár napra. Te meg én, valahova ahol nyugi van- mondta
-És mikor?-kérdeztem
-Most-vágta rá
-De hát nincs is itt ruhánk, meg egyáltalán hova mennénk?
-Csak mennénk céltalanul, még csak dél van, estig akárhova elérhetünk. Ruhát meg majd veszünk-rántotta meg vállát
-A többieknek nem is szólunk? Anyáék? -kérdeztem
-Küldünk sms-t-rántotta elő a telefonját- Én írok a fiúknak, te meg a szüleidnek-mondta

Harry a fiúknak elküldte kör üzenetként hogy : "Elmentünk Hanna-val pár napra, majd valamikor jövünk, na aggódjatok. A telefonjaink ki lesznek kapcsolva." 

Az anyáéknak való üzenetem is ehhez hasonló volt, majd mikor kézbesítette telefonunk, ki is kapcsoltuk.
Csak mentünk egyenesen, na jó, azért balra meg jobbra is. Mikor kiértünk London városából Harry megszólalt.
-Mi lenne, ha Watford-be mennénk? Ma lesz egy focimeccs, holnap meg tovább mennénk valahova-vetette fel
-Oké. Benne vagyok. De milyen meccs is lesz? -kérdeztem
-Foci Hanna, foci-nevetett fel édesen
-Ja. Értem, de ne röhögj ki!-szóltam rá
-Jól van, tudod, hogy szeretlek-tette egyik kezét a combomra

Vagy másfél, óráig utazhattunk, mikor megláttuk a Watford felíratú táblát. Mikor már bent voltunk a városban, észrevettem, hogy sok a zöld terület, az út menti részek is szépek voltak, de a parkok is nagyon gondozottan, tisztán néztek ki.
Megmondva az őszintét fogalmam sem volt milyen focimeccset fogunk nézni, de nem bántam, az volt a lényeg, hogy Harry ott volt velem.
Nem jártam még ebben a városban, szóval új volt nekem. Útközben Harry egy kis felvilágosítást adott hatalmas foci mérkőzések szoktak lenni a Vicarage Road Stadionban. 
Teljesen olyan kis városias hangulatot keltett bennem a látott kép. Az utcán két lány sétál, az egyik bácsi odaint a kapuban álló másik bácsinak, nyugalom van, pár méterig alig látni embereket. na Londonban ilyen nem sokszor van.
Egy külső részhez érkeztünk, mikor Harry megállt a Best Western White House Hotel Watford szállodánál.

Teljesen átlagos hotelnek nézett ki. Kívülről fehérre volt színezve, belülről pedig a recepciós tér halványbarnára volt festve, és nem voltak giccses díszítések sem a falon, minden jól nézett ki.
A szállodában a recepciós férfi elég mogorván fogadott minket, biztos ilyen napja volt, de ami a lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat. A szobánk a második emeleten foglalt helyet. 

Egy franciaágyas szoba, fürdővel, és mellékhelységgel, pont megfelelt a számunkra. Mivel ugye semmi ruha nem volt nálunk, így nem kellett kipakolni, helyette inkább elmentünk sétálni a hotel körül.
Ez a  hotel város külső részén helyezkedett el, ezért a legközelebbi hely is csak egy kilométerre volt. Nem mintha az olyan nagy táv lenne.
Semmi érdekes dolgot nem találtunk a számunkra, így újból autóba ültünk, hogy bemenjünk a nem messze lévő városba.