2013. május 6., hétfő

II.Season.-Chapter Eight~Akinnal and fatigues of a day





Azt a napot, amelyiken a fiúk tovább mentek a következő koncertállomásra végig sírtuk Mill-el. Lehet szánalmasnak hangzik, de így volt, nagyon hiányoztak nekünk a fiúk. Millatól megtudtam, hogy nagyon jól sikerült a randijuk Zaynel, összejöttek, de majd csak a turné után fogják nyilvánossá tenni a dolgot. Másnap, azaz pénteken Mill korán reggel már elment, mivel dolgoznia kellett, ezért úgy gondoltam meglátogatom Akint. Tweetjei-ből ítélve épp otthon lazult egy fergeteges buli után. Tizenegy óra lehetett, mikor felöltöztem, és rendbe szedtem a fejem, a telefonom elkezdett csörögni. A kijelzőn a Harry név villogott, azonnal a fülemhez emeltem a készüléket.
Nem tudtunk sokat beszélni, de attól a két perctől már feldobódott a napom. Tegnap este Liverpool-ban koncerteztek, és nagyon jó volt a hangulat, ahogy elmondta, de szerintem bárhol jó a hangulat, ha Ők ott vannak. Aztán le kellett raknunk, mivel megérkeztek az interjú helyszínére.
Miután befejeztem a Harryvel való beszélgetést hívtam egy taxit, ami tíz perc után meg is érkezett. Nemsoká Akinék rezidenciája előtt parkolt le az autó.
Becsengetésem után pár másodperc múlva nyílt az ajtó, és az egyik, számomra ismeretlen 25 éves körüli nő nyitott ajtót, rajta volt az az egyenruha, amit az itt dolgozók szoktak viselni, így azt következtettem le, hogy Ő lépett Mary helyébe.
-Miben segíthetek? kérdezte unott hangon
-Szia. Akint keresem -mondtam kedvesen
-Az Úr jelenleg pihen, és nem fogad látogatókat-húzta ki magát
-Szólnál neki? kérdeztem még udvariasan
-Mint mondtam Akin úr megkért rá, hogy ne zavarja senki, mert nagyon fáradt. Jöjjön vissza később- csapta be az ajtót, de én lábammal meg akadályoztam
-Akin nagyon jó barátom, biztos nem fog veszekedni, hogy felengedsz hozzá! morogtam
-Nem fogok az állásommal szórakozni, ha Akin úr megkért rá, hogy senkit ne engedjek fel, akkor senkit nem fogok felengedni hozzá-kiabálta nagy hangerővel, hogy szinte megsüketültem
Akkor már bántam, hogy szó nélkül jöttem ide...
-Megértem, hogy magácskát eltartják, de nekem dolgoznom kell, hogy meg tudjak élni-zendített rá újból
-Jó, nyugalom, most felhívom Akint, és ha tényleg pihenni akar, akkor elmegyek-mondtam, majd telefonomért nyúltam, de ekkor lábdobogást jött meg a lépcső felől
-Mi ez az ordibálás, zeng az egész ház-hallottam meg Akin hangját
-Ez a hölgy nem akarja megérteni, hogy maga pihenni kíván-mutatott rám, mire Akin rám nézett, és elvigyorodott
-Ő sosem zavar-mondta barátom, majd odajött, és szorosan magához ölelt
-Hát rendben-mondta a csak, majd a konyha felé vette az irányt

-Gyere, menjünk fel a szobámba, ja és bocsi az előbbiért, Fernanda komolyan veszi a munkáját- mondta
-Semmi baj, csak kicsit meglepődtem mikor elkezdett üvöltözni- nevettem fel
Időközben felértünk a szobájába, majd mindketten helyet foglaltunk, Ő az ágyra ült fel, én pedig az egyik fotelba helyezkedtem el.
-És mi szél hozott erre? -Félre ne értsd, hiányoztál, csak azt hittem, hogy ma otthon maradsz, és telesírod a házat-nevetett fel ördögien
-Hmmm?-húztam fel szemöldököm
-Az Ond Direction elhagyta London-t -fejezte ki magát színpadiasan
-Áhh, de jól értesült vagy-nevettem fel
-Hát muszáj volt olvasnom azokat az internetes cikkeket, twitteren és facebookon, ami rólad és róluk szól, mert különben azt hittem volna, hogy maghaltál, mivel úgy látszik nem ismered a telefont-grimaszolt gúnyosan
-Bocsáss meg Akin, de összejött minden-sóhajtottam nagyot
-Na mesélj, mi volt-csapta össze tenyerét-nem mintha nem tudnám, de gondolom ki akarod önteni a szíved egy jó barátnak- mondata végén rájöttem, hogy Akin milyen bölcs lett ebben a pár napban

Elmeséltem mindent, az elejétől a végéig. Hogy milyen volt Las Vegas-ban, meg Holmes Chapel-ben, milyen Harry családja, akkor arról az újságrészletről is beszéltünk, amin az egyik barátjával vagyok rajta.
Elmondása szerint a haverja nagyot nézett, mikor az anyukája bevitte a szobájába az újságot, hogy benne van. Először el sem akarta hinni, aztán rájött tényleg én vagyok az egyik One Direction fiú barátnője. Hát igen, nem úgy szoktam bemutatkozni, hogy: "Szia, Hanna Drak vagyok, Harry Styles barátnője". Bár ez kicsit sem lenne képmutatás...áhh dehogy.
-Így nagyjából ennyi, de most te jössz. Mit csináltál a szünetben, bulizáson kívül? kérdeztem
-Nehogy azt hidd, hogy minden nap voltam bulizni. Volt, hogy egyik nap kihagytam-jegyezte meg nevetve-Ömm valamelyik nap elkezdtem átnézni az egyik történelem tételt, de mikor a második oldalnál jártam, kaptam egy telefont Peter-től, hogy mennek bulizni, és hogy én is menjek, szóval így abba maradt a tétel tanulás. Aztán még meg ismeretem egy lányt, és vele voltam kétszer randizni. Nagyon jó csaj, ha lesz belőle valami, majd bemutatom. És körülbelül ennyi. Ja, meg szinte minden nap végighallgattam anyámék prédikációját, hogy mennyit bulizok, meg tanulnom kéne, mert megbukok az érettségin, és Ők nem akarnak miattam szégyenkezni-fejezte be
-Értem. És láthatok képet arról a bizonyos lányról? Mesélsz róla?- kérdeztem
-Igen-bólintott, majd laptopjáért nyúlt, elkezdett rajta pötyögni valamit, aztán felém fordította
Egy szőke, csinos, nagy keblekkel megáldott nő nézett vissza rám a képernyőről, kedves lánynak tűnt.
-Nagyon csinos. Hogy hívják? Hol ismerted meg? -kérdezősködtem
-Bess, és egy buliban ismertem meg, eléggé be voltam rúgva, és hát khömm rányomultam. Aznap este az egyik haveromnál aludtam. Reggel mikor lementünk a konyhába reggelizni, Ő is ott volt. Kiderült, hogy Adam haverom unokahúga, égett a fejem rendesen. Elkezdtünk beszélgetni, aznap este bekövetett, majd rám írt. Voltunk moziba, meg elvittem kajálni is, sokat megtudtam róla. 16 éves, de korához képest nagyon érezz a gondolkodása. Komoly tervei vannak a jövővel szemben, sebész szeretne lenni- mesélte
-Úgy vélem ez a Bess jó hatással van rád. Komolyan neked is érettebb lett a gondolkozásod ebben a pár napban, amíg nem láttalak-nevettem el magam
-Hát kösz-boxolt bele vállamba
-De most komolyan. Mikor ismerhetem meg?-kérdezem
-Majd, valamikor- mondta szem forgatva
-Na, csak tudni akarom, hogy kivel  is áll szembe az én barátom-mondtam komoly hangnemben
-Értem-bólintott Ő is ugyan olyan komolysággal, ám nem bírtuk sokáig, mindketten elröhögtük magunkat
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdeztem
-Mire gondolsz? -húzta fel szemöldökét
-Hát elmehetnénk moziba, vagy sétálni. Csak hogy ne unatkozzunk-rántottam meg vállam
-Akkor mi lenne, ha először elmennénk ebédelni, azután moziba, és a film után sétálni?-sorolta
-Benne vagyok-mosolyodtam el
Akin még gyorsan átöltözött, majd indultunk is, a sofőrje már a kapuban várt minket. Most valami angol ember furikázott minket, így értettem, hogy mit beszél.
Nemsoká megérkeztünk egy puccos étterembe, gyorsan végignéztem magamon, és leesett, hogy ehhez az étteremhez kicsit ki kellett volna öltözni.
-Ömm most komoly így menjünk be?-mutattam végig magamon
-Nyugi már, apám barátja a főnök-fogta meg karom, majd behúzott a nagy épületbe

Belülről szép volt, de nekem kicsit giccsesnek nézett ki. Bent az emberek mit sem figyelve ránk ették az ebédjüket. Akin csak biccentett az ajtóban álló pincérnek, majd hátra mentünk. Barátom már jól ismerhette a járást, mivel nagyon otthonosan mozgott. A pult mögött álló lányok is csak mosolyogva intettek neki.
Valami iroda helyiségbe felé mentünk be, majd egy nagy, fekete ajtón Akin bekopogott.
Végül is tényleg nagyon finomakat kóstolhattunk meg az étteremben, és-mint kiderült-Akin keresztapja nagyon jó fej volt. Eleinte azt hitte, hogy járunk, de mondtuk, hogy csak barátok vagyunk. Sokan nem hisznek a fiú és lány barátságban, de igen is van.
Ő neki alakulnak a dolgok Bess-el, nekem pedig ott van Harry, én mindig is így vélekedtem. És amúgy is, én rá úgy tekintek, mintha a bátyám lenne, ő pedig elmondása szerint, mintha a húga lennék.
Visszatérve Akin keresztapjára, első látásra nem is gondolná az ember, hogy az öltönyös, komor arcú férfi leül velünk ebédelni, és ott hülyéskedik majd.
-Gyertek máskor is-intett az étterem ajtajából, majd mielőtt bármit is mondhattunk volna távozott
Gyorsan visszaültünk az autóba, majd egyenesen a mozihoz mentünk. Útközben Akin előkapta a telefonját, hogy megnézhesse milyen filmek fognak kezdődni mikor odaérünk. Mivel ugye a plázában volt a mozi, a harmadik emeleten, így felmentünk a mozgólépcsővel oda. Világ életemben imádtam mozgólépcsőzni, meg liftezni is, de ez már más téma. Arra az időpontra, mikor ott voltunk ezek a filmek estek: Az utolsó léghajlító, na ezt végkép nem akartam megnézni, sosem szerettem az ilyen misztikus, csodába illő történeteket, ami teljesen meseszerű. Volt még a LOL, amit egyébként már nagyon sokszor láttam, így ez is kiesett. A Csillagok Háborúja 7 is ekkortájt ment, erre a véleményem ugyan az, mint az elsőre, szóval ez sem.
Az utolsó film, amit nézhettünk, és nem két múlva kezdődik, az A fekete ruhás nő volt. Akin amint meglátta rögtön rávágta, hogy ezt meg kell nézni.
 Harry Potterből a Daniel Radcliffe(Harry) játszotta benne a főszerepet. Az elején az Edward korszakban járunk, ahol három kislány játszik egy házban, később megjelenik egy fekete ruhás nő, aztán a gyerekek transz-szerű állapotba kerülve kiugranak az ablakon. Ezután Londonba kerül a történet, egy ügyvédet megbíznak, hogy eladja az egyik brit faluban lévő házat. Az egész  történet a fekete ruhás nőn alapszik.
Elég félelmetes volt, de azért ki lehetett bírni.
Az idő már három óra fele járhatott, mikor kikerültünk a plázából, Akin már az érkezésünkkor hazaküldte a sofőrt, szóval elindultunk sétálni. A plázától nem messze, az egyik parkban kezdtünk el sétálni. Mikor Akin felhozta a vezetés témát, azonnal eszembe jutott, hogy alig két hét múlva lesz a vezetési vizsgám, de nem csak nekem, hanem neki is, mivel egy helyen és egy időben kezdtük el letenni. Így megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk gyakorolni London szélére, ahol ugye nem járnak rendőrök.
-Na szóval pont ott ment el a kocsis, mikor-kezdte Akin, aztán pedig egy nagy csattanás, és az eső máris elkezdett esni
Egymásra néztünk, aztán mindketten elkezdtünk futni, de nem csak mi, hanem az összes ember valami menedéket keresett az eső elől. Volt aki már rutinszerűen húzta elő táskájából az esernyő, hát igen, minden London és környékein élő emberek már hozz vannak szokva az esőhöz.
Egy bolt előtt lévő terasz alá húzódtunk be.
-Menjünk hozzánk, öt perc és odaérünk -mondtam
-Most komoly az esőben akarsz menni ?-kérdezte
-Már úgy is megáztunk-rántottam meg a vállam, majd kihúztam az esőbe
Útközben nem beszéltünk, inkább csak arra figyeltünk, hogy a lehető leghamarabb hazaérjünk. Mikor megérkeztünk a házhoz, gyorsan kinyitottam az ajtót, majd bementünk rajta.
-Mielőtt megfáznánk menjünk el tusolni, te mehetsz, a lentibe, a szekrénybe találsz törölközőt-mondtam Akinnak
-És szerinted a vizes ruháimat vegyem vissza?-kérdezte
-Harrynek van itt pár ruhája, az biztos jó lesz-vontam vállat
-Most komolyan azt akarod, hogy a pasid ruháját vegyem fel?-húzta fel szemöldökét
 -Mert ? kérdeztem vissza
-Hát ez olyan furcsa-mondta

Akin végül apa egyik szabadidőét vette fel, mivel nem volt hajlandó Harry ruháját hordani, azt mondta, hogy az nagyon furcsa lenne, meg ha Hazza megtudná, meg is ölné. Na inkább nem is vitatkoztam vele. Mindketten elmentünk megszárítkozni, amivel fél óra alatt kész is lettünk.

-Kérsz valamit enni?-kérdeztem a távirányítót nyomogató Akintól
-Nem, még mindig tele vagyok az ebéd óta- nevetett fel
-Ohh én olyan éhes vagyok-álltam fel a kanapéról
-Akkor egyél- biccentett, majd tovább nézte a tévét
-Hát eszek is-mondtam, majd a konyhába mentem, ahol kinyitottam a hűtőt
Sok keresgélés után,  diós jégkrémet vettem ki a fagyasztóból, majd egy kanál társaságában visszamentem barátomhoz a nappaliba. A kanalat először Akin felé toltam, jelezve ezzel, hogy kér e, de csak megrázta a fejét, hogy nem.
-Te aztán éhes lehettél-nevetett fel Akin, miután elfogyasztottam a fél doboz jégkrémet, és épp visszavinni készültem a helyére
-Az! Biztos terhes vagyok-mondtam rémült arccal, mire Akin tágra nyílt szemekkel jutalmazott

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése