Prolog

Mindenkinek van egy célja az életben. Nincs olyan ember aki ne akart volna valamit az élettől ...elgondolni
könnyű volt, de megvalósítani már nehezebb..vagy talán nem is sikerült. Én is sok dolgot elképzeltem a fejemben ,de a megtörtént esetek többsége rosszul sült el .
Sokszor elgondolkoztam már azon (amin szerintem az emberek többsége is ) vajon miért történik mindig rossz dolog velem ,és miért nem lehetek boldog ?
Vajon a szüleim "ügyei"miatt büntet engem az Isten ,vagy miért? Nem értem.
Egyszer fent -egyszer lent : ez jellemző az életemre. Egy jó után jön két rossz, de ezt már megszoktam.

Utálom a karácsonyt ....hogy most ez hogy jön ide?
Elmagyarázom.
Miután szüleim megunták a Doverban való életet egy még inkább nyüzsgő városba, azaz Londonba költözünk. És hogy miért is utálom a karácsonyt? Azért mert akkor mindenki boldognak tetteti magát, mert ez a szeretet ünnepe, de ez csak addig tart, amíg le nem zajlik az ünnep, azután minden megy a megszokott formában. Két hét múlva karácsony,és már minden falu meg város,ami útba esett ünnepi pompában díszeleg. A tájat hó fedi, fehér minden. Most többségetek azt hiszi, hogy egy mindig boldogtalan, komor csaj vagyok, de ez nem igaz.
Nekem nincsenek barátaim, zárkózott típus vagyok, de elvagyok magamnak. A magányt pedig már megszoktam.
Hiába van pénzed, nem vehetsz rajta boldogságot .-szoktam mondani a szüleimnek,akiknek a pénz fontosabb mint a saját lányuk.

Én csak egy szeretetéhes lány vagyok, aki reméli, hogy Londonban megtalálja majd a helyét, és barátokat szerez.