"Visszaemlékezés"
1994.január 12-én láttam meg a napvilágot, majd szüleim a Hanna Michael Drak nevet választották nekem. Anglia egyik legnagyobb kikötővárosában, Doverben születtem .
Apa(Robin Drak) mérnök, anya (Camilla Drak) divattervezőként dolgoztak a kikötővárosban.
Apám rossz ügyekbe keveredett, de megúszta egy több összegű pénzbírsággal. Anyám....hát ő róla még inkább szégyellek beszélni, kétszer csalta már meg apát, aki még mindig kitart mellette. A többi rokonnal nem nagyon tartsuk a kapcsolatot. csak az anyai ági nagyszüleimmel.
-Hanna megérkeztünk-hallottam anyám idegesítő hangját mire kinéztem az ablakon és egy bordóra festett nagyon-nagyon nagy házat láttam meg,hatalmas kertel.
-Hol vannak a kulcsok ?kérdezte apa
-Itt van -nyújtotta oda neki anya, mire apa odament az ajtóhoz, kinyitotta, majd bement rajta, mi meg követtük őt
-Hát ez nagyon szép -csodálkoztam a házon
Beérve a házba egy halba érkeztünk. Jobbra egy hatalmas nappali, plazma tv-vel meg minden, balra pedig egy hatalmas konyha, amiből nyílt az ebédlő. A földszintem még volt egy mosókonyha, meg spájz,de azt csak fél szemmel néztem meg, mert már szaladtam is az emeletre. Az emeleten öt szoba volt. Egy az enyém, egy a szüleimé, a többi meg gondolom vendégszoba.
A szobám falai barnára voltak színezve, az ajtóval szembe, az ablak alatt volt egy nagy franciaágy,a falra pedig fel volt függesztve egy tv.
Saját gardrób, fürdőszoba, a kilátás az ablakomból meg csodálatos.
Miután nagy nehezen kipakoltam a ruháimat, felvetettem valami értelmes göncöt,a táskámba raktam a telefonom meg a pénztárcám és lementem a földszintre, ahol anyáék az ebédlőben szürcsölgették a kávéjukat.
-Elmentem körülnézek a környéken -mondtam egyhangúan
-Ne sokáig legyél, mindjárt sötétedik -mondta apa, mintha érdekelné is, majd tovább itta az italát
Nagyon örültem hogy kijöhettem végre a házból és nem kellett egy levegőt szívni a szüleimmel.
Még csak tíz perce sétáltam a hidegben,mikor valaki megdobott hógolyóval.
Hátranéztem és egy jól beöltözött paisit láttam meg.
-Most ezt muszáj volt ?kérdeztem ingerülten
-Ne haragudj nem téged akartalak eltalálni hanem az egyik haverom, csak ő elbújt valahova.-nézett körül
-Nincs harag -mondtam majd majd tovább indultam
-Várj,új vagy itt ?kérdezte
- Igen, ma költöztünk ide, de honnan gondoltad?néztem rá furcsán
-Nem tudom, csak úgy megérzés -mosolyodott el, majd eltalálta egy..két..ööö négy hógolyó
-Bocs, most mennem kell-szaladt el
Nem is gondoltam volna hogy ilyen kedvesek az emberek itt. Régebben sokat voltam Párizsban, és hát ott az emberek többsége mind gazdag, elkényeztetett és modortalan.
Egyszer anyával mentünk egy híres üzletbe, már az utolsó ruhadarab volt az egyik kollekcióból, majd két nő elkezdett rajta vitatkozni, a végén pedig már egymás hajár cibálták.
Nevetségesek..
-Elmentem körülnézek a környéken -mondtam egyhangúan
-Ne sokáig legyél, mindjárt sötétedik -mondta apa, mintha érdekelné is, majd tovább itta az italát
Nagyon örültem hogy kijöhettem végre a házból és nem kellett egy levegőt szívni a szüleimmel.
Még csak tíz perce sétáltam a hidegben,mikor valaki megdobott hógolyóval.
Hátranéztem és egy jól beöltözött paisit láttam meg.
-Most ezt muszáj volt ?kérdeztem ingerülten
-Ne haragudj nem téged akartalak eltalálni hanem az egyik haverom, csak ő elbújt valahova.-nézett körül
-Nincs harag -mondtam majd majd tovább indultam
-Várj,új vagy itt ?kérdezte
- Igen, ma költöztünk ide, de honnan gondoltad?néztem rá furcsán
-Nem tudom, csak úgy megérzés -mosolyodott el, majd eltalálta egy..két..ööö négy hógolyó
-Bocs, most mennem kell-szaladt el
Nem is gondoltam volna hogy ilyen kedvesek az emberek itt. Régebben sokat voltam Párizsban, és hát ott az emberek többsége mind gazdag, elkényeztetett és modortalan.
Egyszer anyával mentünk egy híres üzletbe, már az utolsó ruhadarab volt az egyik kollekcióból, majd két nő elkezdett rajta vitatkozni, a végén pedig már egymás hajár cibálták.
Nevetségesek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése