Nem, még nem tűntem el, csak nemsoká a föld alá süllyedek szégyenemben.
Valahogy nem akart összejönni ez a rész. Nem pörgött az agyam, a meleg miatt is, meg sok minden...
Most végre itt a rész, bár majdnem megsültem az írás közben, de az már lényegtelen :D
Eléggé rövidke lett, ezért bocsánatot kérek! :S
Jó Olvasást, és további szép napot! ♥
-Kisasszony megérkeztünk-szólt hátra kedvesen a taxis
Én csak bólintottam, a kezébe nyomtam a megfelelő mennyiségű pénzt, majd bőröndjeimet kivéve a csomagtartóból otthagyott.
Egy, szép külsővel rendelkező, tíz emeletes épületet láttam meg magam előtt. A kulcsokat Anyától még az indulásom előtt megkaptam, szóval könnyű volt a bejutás a panellakás ajtaján.
Mivel az óra éjfél körül járhatott, így senkit nem láttam járkálni a folyosókon, a liftben is egyedül utaztam fel a nyolcadik emeletre.
Onnan kiszállva az 56-os számú ajtót kezdtem el keresni, hamar megtaláltam, a fehér, kétszárnyú ajtón, a fekete számot.
A kulcs elforgatása után kinyílt az ajtó, és megpillanthattam azt a házat, ahol attól a perctől fogom élni a mindennapjaimat.
A lakás egyébként hatalmas volt számomra.
Színes falak, modern berendezés, és nagy. Ez a pár szó, ami jellemző rá, három szoba helyezkedett el egymás mellett, a nappaliból-amiből az ebédlő és a konyha nyílt-kilátás volt az egész házra. A mosdó külön volt elválasztva a fürdőtől, ahol kád, és tusoló is volt egyaránt.
A szobák egyforma nagyságúak voltak, ám engem a jobb szélső valamiért nagyon megfogott.
A falak halványbarnára voltak festve, és egy hatalmas franciaágy helyezkedett el a szoba közepén-tudtam, hogy anyáék is ezt szánják nekem, mert a többiben csak egyszemélyes ágyak voltak, bár nem értettem minek ez a sok szoba-bőröndjeimet leraktam az ágy mellé, és a nappaliba mentem.
Leültem a tört fehér színű kanapéra, telefonomat elővettem, majd sms-t írtam Anyának, hogy nagyon tetszik minden, és nagyon köszönöm. Amint elküldte, újból kikapcsoltam a készüléket, szörnyű volt látni azt a sok nem fogadott hívást Harrytől, és a többiektől.
Miután kipróbáltam a tusolót, vagyis megfürödtem, gyorsan az ágyba bújtam, nagyon fáradt voltam az út miatt, bár a sok bennem kavargó érzelem miatt mégis soká tudtam elaludni.
5 hét múlva
Azalatt a pár hét alatt kerülni szerettem volna világgal a kapcsolatot, mégis muszáj volt bevásárolni, és egyéb dolgokat elintézni.
Próbáltam kiismerni, és eligazodni Brooklyn utcáin, de elég kevés sikerrel.
Anyáék szinte minden nap hívtak, nagyon aggódtak értem, Millaval is sok sms-t váltottunk. Mindannyian megértették, hogy nem szeretnék beszélni Harryről, és az egész dologról, ezért inkább csak arról kérdezte, hogy mit csináltam aznap, nekem meg minden nap az volt a válaszom, hogy semmit, otthon ültem. Csak Ők, és Akin-akivel néha napján beszéltünk, mert lefoglalta a barátnője, és a kimerítő tanulás-tudták az új számomat.
Rájöttem, hogy baromira nem jó egyedül lakni.
Egyedül a sok gondolatoddal.
Mikor már úgy éreztem, hogy kezdek bedilizni feladtam egy hirdetést, miszerint lakótársat keresek. Minimális összeget írtam be a albérlet fizetés helyére, hisz nem azért kerestem embereket, hogy kihúzzam belőlük a pénz, hanem az egyedüllét miatt.
Anya az első perctől fogva díjazta az ötletem, ám apa nem annyira, mikor megtudta, hogy "fiúk és lányok jelentkezését is egyaránt várom".
Amúgy az összes cuccom utánam küldték, élen a kocsimmal.
Igen ám, el is volt intézve minden papír, gondoltam autókázok egyet...
Két dugóba keveredtem bele, plusz el is tévedtem párszor, mire visszaértem, szóval inkább legtöbbet a garázsban fogja tölteni az időt.
A ház, nagyon jó környezetben van, közel volt hozzá minden, 'hál Istennek, így megmenekültem a kocsikázástól.
Körülbelül két hete adtam fel a hirdetést, mikor a telefonom csörögni kezdett.
Egy srác hívott, miszerint Őt érdekelné az ajánlat, ezért másnapra megbeszéltünk egy találkozót, hangjából ítélve kedvesnek tűnt, de gondoltam majd meglátjuk.
Aznap este, szokásomhoz hívően, mióta oda költöztem, kiültem az erkélyre.
Minden szobához, és a nappalihoz is járt egy kicsike erkély, talán három ember fért volna el rajta.
Az égen a sötét, borult felhők miatt egy csillagot sem lehetett látni, ami szomorúvá tett, szerettem nézni ahogy a kis, különböző formájú, sárga testecskék megvilágítsák a fekete éjszakát.
Reggel eléggé sietősen keltem fel, a találkozó a közeli Starbuck-ba fél tizenegyre volt megbeszélve, én pedig tíz előtt pár perccel keltem.
Amint kinéztem az ablakon, rájöttem, este esett az eső, és a fa ágainak lengéséből arra következtettem, hogy szeles az idő.
Lila, V kivágású, egyszínű pólót, világos szűk szárú farmert és egy fehér Convers cipőt vettem fel, majd még indulás előtt magamra kaptam egy melegebb, fekete pulóvert.
A kávézóban, legfőképp, öltönyös öregek, vagy tőlem jó pár évvel idősebbek ültek, hisz suli idő van, akkor tájt pedig már a diákok zöme a tanórákon vett rész.
Helyet foglaltam egy, az ajtóhoz közeli asztalhoz, ahonnan jó kilátás nyílt az utcára.
A pincértől kértem egy kávét, álmos voltam, este sokáig kint üldögéltem, aztán egy vígjátékos is megnéztem.
Kis idő múlva már az asztalon volt a forró gőzölgő ital.
-Egészségedre-mondta kedvesen a pincérlány, majd el is viharzott
Lassan, ráérősen kezdtem el szürcsölgetni a fekete kávét.
Hamarabb érkeztem, ezért még volt pár percem a fiú megérkezéséig.
Fájdalmasan félrehúztam a szám amikor egy harmincas éveiben járó hölgynek a One Direction dala, a One Thing szólalt meg telefonján.
Legszívesebben fejjel mentem volna a falnak, bármennyire próbáltam elkerülni, hogy hallhassam a zenéjüket, lássam az arcukat, nem ment.
Világszinten híresek a legtöbb fiatal körében, akik előszeretettel várásólnak olyan dolgokat, amiken Ők szerepelnek. Akármikor elmentem egy boltba, beléjük botlottam. A srácok fejével ellátott csoki, One Directionos táska, póló, a telefonos boltban Ők voltak a háttérképek.
Talán paranoiának éreztem, de olyan volt, mintha üldözne a múlt.
Egy időben még Millaval is megszerettem volna szakítani a kapcsolatot, de rájöttem, hogy nem tehetem meg vele. Nem hibáztathatom Őt az én hülye gondoltaim miatt.
Megpróbáltam elnyomni a lelkemre nehezedő gondokat, én nem a Londonban történő dolgokon agyalni.
Percre pontosan, nagy sebességgel ült le velem szembe egy körülbelül velem egyidős srác.
-Halló Dylan Morgen vagyok-mutatkozott be
-Hű pontos voltál-kacagtam-Amúgy szia! Hanna Drak-mosolyodtam el halványan
A lakás egyébként hatalmas volt számomra.
Színes falak, modern berendezés, és nagy. Ez a pár szó, ami jellemző rá, három szoba helyezkedett el egymás mellett, a nappaliból-amiből az ebédlő és a konyha nyílt-kilátás volt az egész házra. A mosdó külön volt elválasztva a fürdőtől, ahol kád, és tusoló is volt egyaránt.
A szobák egyforma nagyságúak voltak, ám engem a jobb szélső valamiért nagyon megfogott.
A falak halványbarnára voltak festve, és egy hatalmas franciaágy helyezkedett el a szoba közepén-tudtam, hogy anyáék is ezt szánják nekem, mert a többiben csak egyszemélyes ágyak voltak, bár nem értettem minek ez a sok szoba-bőröndjeimet leraktam az ágy mellé, és a nappaliba mentem.
Leültem a tört fehér színű kanapéra, telefonomat elővettem, majd sms-t írtam Anyának, hogy nagyon tetszik minden, és nagyon köszönöm. Amint elküldte, újból kikapcsoltam a készüléket, szörnyű volt látni azt a sok nem fogadott hívást Harrytől, és a többiektől.
Miután kipróbáltam a tusolót, vagyis megfürödtem, gyorsan az ágyba bújtam, nagyon fáradt voltam az út miatt, bár a sok bennem kavargó érzelem miatt mégis soká tudtam elaludni.
5 hét múlva
Azalatt a pár hét alatt kerülni szerettem volna világgal a kapcsolatot, mégis muszáj volt bevásárolni, és egyéb dolgokat elintézni.
Próbáltam kiismerni, és eligazodni Brooklyn utcáin, de elég kevés sikerrel.
Anyáék szinte minden nap hívtak, nagyon aggódtak értem, Millaval is sok sms-t váltottunk. Mindannyian megértették, hogy nem szeretnék beszélni Harryről, és az egész dologról, ezért inkább csak arról kérdezte, hogy mit csináltam aznap, nekem meg minden nap az volt a válaszom, hogy semmit, otthon ültem. Csak Ők, és Akin-akivel néha napján beszéltünk, mert lefoglalta a barátnője, és a kimerítő tanulás-tudták az új számomat.
Rájöttem, hogy baromira nem jó egyedül lakni.
Egyedül a sok gondolatoddal.
Mikor már úgy éreztem, hogy kezdek bedilizni feladtam egy hirdetést, miszerint lakótársat keresek. Minimális összeget írtam be a albérlet fizetés helyére, hisz nem azért kerestem embereket, hogy kihúzzam belőlük a pénz, hanem az egyedüllét miatt.
Anya az első perctől fogva díjazta az ötletem, ám apa nem annyira, mikor megtudta, hogy "fiúk és lányok jelentkezését is egyaránt várom".
Amúgy az összes cuccom utánam küldték, élen a kocsimmal.
Igen ám, el is volt intézve minden papír, gondoltam autókázok egyet...
Két dugóba keveredtem bele, plusz el is tévedtem párszor, mire visszaértem, szóval inkább legtöbbet a garázsban fogja tölteni az időt.
A ház, nagyon jó környezetben van, közel volt hozzá minden, 'hál Istennek, így megmenekültem a kocsikázástól.
Körülbelül két hete adtam fel a hirdetést, mikor a telefonom csörögni kezdett.
Egy srác hívott, miszerint Őt érdekelné az ajánlat, ezért másnapra megbeszéltünk egy találkozót, hangjából ítélve kedvesnek tűnt, de gondoltam majd meglátjuk.
Aznap este, szokásomhoz hívően, mióta oda költöztem, kiültem az erkélyre.
Minden szobához, és a nappalihoz is járt egy kicsike erkély, talán három ember fért volna el rajta.
Az égen a sötét, borult felhők miatt egy csillagot sem lehetett látni, ami szomorúvá tett, szerettem nézni ahogy a kis, különböző formájú, sárga testecskék megvilágítsák a fekete éjszakát.
Reggel eléggé sietősen keltem fel, a találkozó a közeli Starbuck-ba fél tizenegyre volt megbeszélve, én pedig tíz előtt pár perccel keltem.
Amint kinéztem az ablakon, rájöttem, este esett az eső, és a fa ágainak lengéséből arra következtettem, hogy szeles az idő.
Lila, V kivágású, egyszínű pólót, világos szűk szárú farmert és egy fehér Convers cipőt vettem fel, majd még indulás előtt magamra kaptam egy melegebb, fekete pulóvert.
A kávézóban, legfőképp, öltönyös öregek, vagy tőlem jó pár évvel idősebbek ültek, hisz suli idő van, akkor tájt pedig már a diákok zöme a tanórákon vett rész.
Helyet foglaltam egy, az ajtóhoz közeli asztalhoz, ahonnan jó kilátás nyílt az utcára.
A pincértől kértem egy kávét, álmos voltam, este sokáig kint üldögéltem, aztán egy vígjátékos is megnéztem.
Kis idő múlva már az asztalon volt a forró gőzölgő ital.
-Egészségedre-mondta kedvesen a pincérlány, majd el is viharzott
Lassan, ráérősen kezdtem el szürcsölgetni a fekete kávét.
Hamarabb érkeztem, ezért még volt pár percem a fiú megérkezéséig.
Fájdalmasan félrehúztam a szám amikor egy harmincas éveiben járó hölgynek a One Direction dala, a One Thing szólalt meg telefonján.
Legszívesebben fejjel mentem volna a falnak, bármennyire próbáltam elkerülni, hogy hallhassam a zenéjüket, lássam az arcukat, nem ment.
Világszinten híresek a legtöbb fiatal körében, akik előszeretettel várásólnak olyan dolgokat, amiken Ők szerepelnek. Akármikor elmentem egy boltba, beléjük botlottam. A srácok fejével ellátott csoki, One Directionos táska, póló, a telefonos boltban Ők voltak a háttérképek.
Talán paranoiának éreztem, de olyan volt, mintha üldözne a múlt.
Egy időben még Millaval is megszerettem volna szakítani a kapcsolatot, de rájöttem, hogy nem tehetem meg vele. Nem hibáztathatom Őt az én hülye gondoltaim miatt.
Megpróbáltam elnyomni a lelkemre nehezedő gondokat, én nem a Londonban történő dolgokon agyalni.
Percre pontosan, nagy sebességgel ült le velem szembe egy körülbelül velem egyidős srác.
-Halló Dylan Morgen vagyok-mutatkozott be
-Hű pontos voltál-kacagtam-Amúgy szia! Hanna Drak-mosolyodtam el halványan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése