A hold megvilágította a víz felszínét, az erdő fáinak halk susogását lehetett hallani, amit a lágy szellő okozott.
Kicsit félelmes volt, mikor kiértem a teraszra, minden horrorfilm, amit láttam eszembe jutott, például a Péntek 13, ami szintén erdős részen játszódik, de amint Harry kezét az enyéim közt éreztem, minden félelem, ami bennem volt elillant. Hazza valami kanapé szerűségre húzott le, majd szorosan magához ölelt. Pár percig néma csönd volt, és mindketten magunk elé merengve figyeltük a tavat, aztán mindenféle dologról kezdtünk el beszélgetni. Ha kívülálló hallgatta volna a, azt mondaná, hogy ezek teljesen unalmas, és értelmetlen dolgokról folytattak beszélgetést. Igen, sokan ezt mondanák, de én mégis teljesen Harryre figyeltem, ahogy elmeséli a pár nappal ezelőtti meccset, amit a tévében látott. Egyáltalán nem érdekel a foci, de Harry szájából más hallani, Ő olyan érdekesen beszélt a dolgokról. Ez teljes mértékben fordítva is így volt, akármit mondtam, akármiről beszéltem, legyen az új sminkcuccok, vagy hogy mi történt az iskolában, Harry mindig figyelt rám.
Fél órával később már egy üveg bor társaságában élveztük egymás társaságát. Ilyen hülye, gyerekkori dolgokat kezdtünk el mesélni egymásnak, volt hogy tíz percig nevettünk egyes dolgokon.
Mikor már elfogyott a bor, Harry felvetette, hogy kihoz még egyet.
Nem tudom mennyi ideje lehettünk kint, a két kifogyott borosüveg társaságában, de nagyon jól éreztük magunkat, erre persze az alkohol még rátett egyet, kezdtem fázni, bár azt mondják, az alkoholtól meleged lesz, de most nem volt az.
-Menjünk be. Fázom- álltam fel helyemről, majd felsegítve barátom együtt indultunk be a házban
Harry becsukta az ajtót, majd elkapta a karom, és nekinyomott a falnak, aztán vad csókolózásba kezdtünk bele, majd onnantól képszakadás.
A legközelebbi emlékem az volt, hogy a nap belevilágított a szemembe, így felkeltve engem.
-Jó reggelt szépségem-hallottam meg Harry rekedtes hangját, mire azonnal felé fordultam
-Jó reggelt-köszöntem, majd egy apró puszit nyomtam szájára
-Éhes vagy? Csináltam reggelit- mondta mosolyogva
-Te mikor keltél? És igen, kérek, sosem hagynám ki azt a reggelit, amit Te csinálsz-mondtam, majd kikeltem az ágyból
-Jó a pólód-mutatott rajtam végig Harry, majd kacsintott
Én halkan felkuncogtam, mivel az Ő pólója volt rajtam, amit még tegnap este, vagyis inkább ma hajnalban vettem magamra. Aztán eszembe jutottak, hogy mik is történtek, a borozástól kezdve egészen a ....
Éreztem, arcom azonnal paradicsom színűvé változik, így mielőtt ez feltűnt volna Harrynek, gyorsan kiindultam a szobából. Mivel nem tudtam merre kell menni, ezért bevártam a mögöttem kullogó Hazzat, majd előre engedtem, hogy megmutassa az utat a konyháig. A tegnapból igazán nem ugrott be az a rész, hogy hogyan is jutottunk fel. Amint elhaladtunk a különböző helységek mellett, minden szemügyre tudtam venni.
Mint ez ugye kiderült, a ház fából volt építve, belülről és kívülről is nagyon nagy volt. Később kiderült, hogy Mi az egyik vendégszobában kaptunk helyet. A folyosó falán sok bekeretezett kép lógott, legfőként két kislány, akik nagyon hasonlítottak egymásra, és egy fiatal férfi szerepelt rajta, Harrytől pár évvel lehetett idősebb.
A konyhába beérve finom illatok csapták meg az orromat, Harry illedelmesen kihúzta nekem a széket, majd Ő is leült velem szembe. Az asztalon frissen sütött gofri gőzölgött, mellette pedig egy nutellás üveg volt elhelyezve.
-Hmm ez nagyon finom-mondtam két harapás között
-Reméltem, hogy ízleni fog- mosolyodott el
-Azok a szőke kislányok a barátod lányai? Ahogy jöttünk le, láttam a képeket a folyosón-mondtam
-Igen, ikerek, és nagyon aranyosak, majd egyszer bemutatlak nekik. Sokat járnak ide Thomas-al, szinte minden hétvégén itt vannak, csak most elutazott egy időre, a lányokat pedig a mamájukra hagyta-magyarázta
-És az anyukájuk? kérdeztem
-Meghalt mikor születtek a lányok. Nagyon fiatalon jöttek össze, aztán 18 évesek lehettek, mikor Holly meghalt, szülés közben. Azóta öt év telt el, már rég volt-gondolkozott el
-Ez szomorú- motyogtam, majd felálltam helyemről, és az ölébe férkőztem magam
-Az, és Én soha nem akarlak elveszíteni-fúrta bele fejét a vállamba
-Ígérem bármi történjék is, én melletted leszek-suttogtam
-Köszönöm, köszönöm hogy vagy nekem-csókolt meg
A délelőttünk ugyan ilyen érzelgősre sikeredett, aztán délután Harrybe mintha belebújt volna a kisördög.
Épp kiültünk a teraszra, mivel elég jó idő volt, sütött a nap, ami Londonban nem megszokott, főleg nem április elején. Szóval nagy nyugisan ülök az egyik széken, és merengtem magam elé, mikor a kedves barátocskám felkapott az ölébe, majd beugrott velem a tóba, csak egy korlát választotta el a vizet, és a teraszt, viszont volt rajta egy kapu szerűség, ami nyitva volt, így Harry könnyedén belevetette magát, és ezzel együtt engem is a hideg vízbe. A víz a mellkasomig ért, viszont nagyon hideg volt. Amint felálltam a lábamra, hátra simítottam szemembe lógó tincseimet, amiről csöpögött a víz, majd kérdően Harry felé fordultam.
- Te normális vagy? Megfagyok- dideregtem
-Lehet nem vagyok normális, de te így szeretsz- mondta vigyorogva
-Azt eddig is tudtam, hogy nagy az egód, de hogy ekkor...? húztam az agyát
-Csak tisztába vagyok vele, hogy szeretsz- mondta
-Ohh értem-nevettem fel- de most lehetne, hogy bemegyünk, és megszárítkozunk, mert nem akarok így vizsgák előtt megfázni - mondtam, mire csak vigyorogva bólintott, majd visszamentünk a faházba
Gyorsnak nem mondhatóan lezuhanyoztunk ketten, együtt, majd miután készen lettünk úgy döntöttünk körülnéztünk a környéken.
Az egész délutánt az erdőben járkálva töltöttük, időközben rátaláltunk egy tisztásra is, ahol nagyon sok szép virág volt. Harry volt olyan aranyos, hogy szedett nekem pár szálat, minden fajtából.
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat hülyéskedtünk, és nevettünk is. Miután elújságoltam neki, hogy barátnőm és Zayn előző este mentek randizni, eltervezte, hogy mikor visszaérünk koccintunk arra, hogy milyen ügyesen is egymáshoz- Harry szavaival éleve-"tereltük" őket.
Sötétedés előtt visszaindultunk, hogy ne tévedjünk el, bár így is sokat kellett gondolkoznunk, hogy merre is van a visszavezető út.
A vacsora mellett tényleg bontottunk pezsgőt, fogalmam sem volt, Harry honnan szerezhette ezeket, meg az ennivalókat is, de nem is izgattam magam rajta.
Mivel ugye úgy volt, hogy másnap reggel indulunk, így viszonylag hamar feküdtünk le aludni. Már ha az éjfél annak számít...
Reggelt hét órakor már az autóban ültem, és vártam Harryt, hogy bezárja az ajtót. Nemsoká meg is érkezett, be ült a kormány mögé, elindította a motort, majd nekivágtunk az útnak.
Felkelés óta a gyomrom már nagyon kicsire összeszűkült, és remegett, de miután elindultunk, még jobban előjöttek ezek a jelenségek, sőt a torkomban egy óriási gombóc nőtt, ami meggátolt abban, hogy valamit is szóljak. Mióta beültem a kocsiba, szememet könnyek borították el, amitől csak homályosan láttam.
Talán tíz perce mehettünk, mikor könnyeim elárasztották az arcomat. Fejem gyorsan elfordítottam, hogy Harry ne vegye észre, hogy sírok, ám már késő volt.
-Hanna kérlek ne sírj! Megbeszéltük már ezerszer, hogy ezt a kis időt ki fogjuk bírni, minden egyes alkalommal, amikor lesz időm, fel foglak hívni. Érted? Nekem is nagyon rossz, hogy el kell válnunk, de nemsoká újra itt leszek veled-mondta, majd szabad kezét a combomra helyezte
Az egész út úgy telt, hogy próbált megvigasztalni, de nem sok sikert ért el. Nem szerettem volna, hogy elmenjen, és megint ne lássam két hónapig.
Egyenesen hozzánk mentünk, kiraktuk a cuccaimat, majd az One Direction ház felé vettük az irányt. A ház előtt már ott volt a fiúk turnébusza. Bent megtaláltuk a többi négy fiút, Milla-, El-t és Dan-t.
Eleanor a fiúkkal tartott, Danielle pedig nem tudta megvárni, míg a fiúk elindulnak, mert Amerikába kellett utaznia egy táncfellépés miatt, így érkezésünk után fél órával távozott.
Mint tudjuk az idő sosem áll meg, bármennyire is szeretnénk. Elkezdtük a búcsúzást.
Harryt hagytam utoljára, szorosan magamhoz öleltem, majd egy utolsó csókot nyomtam ajkaira.
A busz lépcsőiről még visszanézett rám, majd elindultak. Mi meg ott álltunk Mill-el egymás nyakába borulva.
Mindketten sírtunk, Ő Zayn miatt, én pedig Harry miatt, persze a többiek is nagyon hiányoztak.
Pár percig még álltunk ott, majd úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése